Muszáj Természetvédelmi Koordinációs Egyesület: április 2011

2011. április 18., hétfő

A bagoly, ami lepke....

Újra egy ízeltlábú kerül sora: a Magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana Schmidtii). Kezdjük egy kis rendszertannal: a valódi lepkék alrendjén belüli bagolylepke-alakúak családcsoportjába tartozó lepkék mind zömökek és szőrösek. Ráadásul sokan vannak és általában éjjel mozgolódnak. A bagolylepkék családja a legnépesebb, rengeteg alcsaláddal.

A magyar tavaszi fésűsbagoly nem véletlenül élvez védettséget: a kárpátmedencén kívül csak Törökországból ismert. Ez a faj is posztgalciális reliktum, itthon az alföldek és a középhegységek tatárjuharos tölgyeseit kedveli. Kevés helyen fordul elő, de ott sokan vannak. Áprilisban és májusban repül, eddig azt feltételezték a kutatók, hogy tápnövénye a tatárjuhar, de egy hernyókon végzett kutatás az ellenkezőjét bizonyította be: A hernyók az eléjük tett levelek közül a juhart messze elkerülték és inkább a csertölgyet eszegették. A faj veszélyeztetettségének fő oka élőhelyének eltűnése, az öreg erdők kitermelése.

A faj legjelentősebb állományai a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén találhatók.

Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Ha a fajról nem is tudunk ennél sokkal többet, azért érdemes megismerkedni azzal, akiről a nevét kapta: Dioszeghy László Erdélyi tájképfestőként kereste kenyerét, a lepkészet csak szenvedély volt számára. De olyan szenvedély, hogy lakhelyét is e szerint választotta. Az Arad megyei Borosjenő közelében mind a hegyvidéki, mind az alföldi fajok gyűjthetőek voltak. Életében 40000 fajt gyűjtött és rendszerezett, mely egy részét ma is a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. A többin a világ számos múzeuma osztozik. Továbbiak a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3szeghy_L%C3%A1szl%C3%B3 olvashatók róla.

Források és még néhány link az érdeklődőknek:

2011. április 3., vasárnap

Medvefül kankalin

Tavasz, tavasz, tavasz! Gondolom már mindenki alig várta: lombfakadás, kék ég, virágözön! Ez utóbbihoz néhány fokozottan védett faj is hozzájárul, például a medvefül vagy cifra kankalin (Primula auricula). Latin neve is mutatja, hogy az elsők között van a nemzettség szinte mind a közel 300 tagja.

Az évelő medvefül kankalin külön érdekessége, hogy reliktum faj. Azaz, a jégkorszakból maradt fenn: korábbi nagyobb kiterjedésű élőhelyeiről az időjárás változásai visszaszorították és csak középhegységeinkben maradt meg napjainkig.

Világossárga, illatos virágai 4-12 tagból álló ernyőt alkotnak. Alhavasi sziklagyepeken él, de előfordul az Alpok környéki lápréteken is. Magyarországon egy alfaja él, mely szintén a meszes, köves, nedves dolomitgyepeket kedveli. A Bakonyban, Vértesben, Keszthelyi-hegységben találkozhatunk vele. Először egy veszprémi piarista tanár, természetbúvár Rédl Rezső tett létezéséről említést 1927-ben. Sajnos azóta állományaiban jelentős károkat okoztak a feketefenyő telepítések.

Eszmei értéke: 250 000 Ft

Alfons Mucha-t is megihlette

Egy legenda szerint egyszer Szent Péter leejtette a mennyország kulcsát, és az gyökeret verve kankalinná változott. E legenda alapja az lehet, hogy a kankalin virágzata kulcscsomóra emlékeztet. Német nevének tükörfordítása is kulcsvirág. Ősi varázsnövénynek tartják, majd Mária-szimbólum lett. Egyetlen hazai nem védett rokona, a tavaszi kankalin gyógyhatású: virágja izzasztó, köptető, az egész növényből készült tea pedig fájdalomcsillapító, nyugtató.

Az osztrákok is nagyra becsülik, az 5 centes euro-érméjükön is megörökítették.

Források és további érdekességek: