2011. december 7., szerda

Fakopáncs vagy harkály?


Ezt a posztot muszáj azzal kezdenem, hogy nem minden harkály fakopáncs, de a fakopáncsok -ha nem vagyunk túl szigorúak- harkályok. 
A harkályfélék családjának tagjai Ausztrália és Madagaszkár kivételével minden erdős területen megtalálhatók a földön. Kb. 210 fajuk egytől egyik teljes életciklusában a fákhoz kötődik, ráadásul nem a madarak körében amúgy is népszerű lombkoronát "használják", hanem a fák törzsén vagy a földön keresik élelmüket, alakítják ki lakóhelyüket.  Nálunk, Magyarországon 9 faj honos, melyek életmódjuk és testfelépítésük alapján 4 csoportba oszthatók: nyaktekercsek, küllők, harkályok és fakopáncsok. Mindegyik védett státuszt élvez, csak a fehérhátú fakopáncs fokozottan védett.
Legnagyobb testű a fekete harkály, legkisebb a kis fakopáncs. Legszebb a zöld küllő vagy a hamvas küllő, leggyakoribb a nagy fakopáncs, legritkább a fehérhátú fakopáncs. Egyetlen vonuló a nyaktekercs, a legutolsó betelepülő a balkáni fakopáncs, és a kilencedik a közép fakopáncs. 

Hím fehérhátú
A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)  Európa és Ázsia korhadó fákkal tűzdelt elegyes erdőit kedveli, melyek mentesek az erdészeti, beavatkozásoktól, az emberi zavarástól. Sajnos egyre kevesebb ilyen erdő van, ezért is sorolják az erősen veszélyeztetett csoportba. Nálunk csak lokálisan fordul elő a Bakony, a Börzsöny, a Bükk és Zemplén bükköseiben. 
Kb 25 cm nagyságú, súlya 100 gramm. Hátukon -mint az sejthető volt eddig is- fehér folt van, ami repüléskor és udvarláskor látszik jól. A hím piros sapkát 'hord'.
Zsákmányukat rendkívül kemény, éles csőrük és izmos nyakuk segítségével szerzik. Ügyesen kúsznak a fák törzsein, miközben legalább 20 ponton támaszkodnak: a lábukon 2 ujj előre, 2 hátrafelé áll. Mindegyiken erős karmok nőttek, emellett ujjainak bütykei és erős farktollai is segítik a kapaszkodásban. 
Lárvákat, cincéreket esznek, télen pedig magvakat keresnek.
Repüléskor jellegzetes hullámvonalat írnak le.
Udvarlás
forrás: vasutag.freeblog.hu
Párválasztáskor nem énekelnek, hanem dobolnak: Ágvégeket, ágcsonkokat hoznak rezgésbe, a városi fajok pedig   már felfedezték hogy a fém lámpatestekkel is fel lehet kelteni az ellenkező nem figyelmét. Érdekesség, hogy nem csak a hímek, hanem a tojók is beszállnak a koncertbe. 
Odúját öreg bükkösök korhadó, taplós fáinak oldalába vájja. A béleléssel nem bajlódik, 4-6 tojást rak április környékén, amiken kb 2 hétig kotlik. A fiókák 4 hét után repülnek ki. 
Nem alkot telepeket, hanem magányosan, párban fészkel. Nem költöző, eszmei értéke 100 000 Ft. 
Évek óta vita tárgya, hogy a beteg fákat kezdik ki, vagy miattuk betegednek meg a fák. Akárhogy is, erdészeti károkozásuk nem jelentős. Viszont a harkályfajok által vájt fészkeket rengeteg más madár, és denevérfaj használja. Ezért is védett minden hazai faj. 

Úgy tűnik a fehérhátú fakopáncs, de még a harkályok népes családja sem ihlette meg a művészeket.  Reményik Sándor Dialóg című verse viszont elgondolkodtató: 

Fehérhátú tojó
forrás: vasutag.freeblog.hu
A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.
Én a botomra dőlve hallgatom,
Mint harmadik.
Különben csend lakik
Körül az erdőn.
A harkály:
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?
A fenyő:
Azt jól tudják az istenek,
Akik az életem kimérték.
A harkály:
Mit gondolsz öreg mi lesz belőled?
A fenyő:
Bizony mondom nem függ az se tőlem,
Se tőled.
A harkály:
Az emberektől függ tehát?
A fenyő:
Az ember nagynak képzeli magát.
A harkály:
Mit gondolsz mégis:
Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,
S melléd telepszik egy vidám család?
Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat
A nap heve után?
Szólj mit hiszel hát, vén embertelen ?!
A fenyő:
Mit tudom én!
Bölcső leszek talán.
Talán koporsó. Oly mindegy nekem.



Források és további érdekességek:


2011. november 30., szerda

Ökoszisztéma szolgáltatások, avagy a természet ingyenes adományai

Néhány éve született meg ez a fogalom biológusok, és társadalom-kutatók együttműködésével. Célja, hogy felhívják a figyelmet a természet értékeire, és arra, mi mindent köszönhetünk a különböző életközösségeknek (ökoszisztémáknak). 
Kiskunság
Ökoszisztéma egy adott hely élőlényeinek és élettelen környezetének teljes kapcsolatrendszere. Ez egy nyílt rendszer, ami azért bizonyos önszabályozásra képes. Bele értendők például az időjárás szabályozó hatásai, a terepviszonyok, az ott élő növény és állatfajok, az általuk alkotott tápláléklánc, egy oda tévedő ragadozó vagy kiránduló is. Ökoszisztéma fogalmat a biológusok vizsgálódásuk tárgyától függően rugalmasan használják, lehet az például rét, egy erdő, egy tó, egy település, egy út menti bokorsáv, egy laboratóriumban berendezett akvárium, de egy hegység vagy akár egy egész földrész is. 
Ezeket a rendszereket, mi emberek is használjuk: fát vágunk ki egy erdőből, terméseket gyűjtünk egy gyümölcsösben, learatjuk az egész búzamezőt, kutat fúrunk, erőművet építünk, stb. A természetet tulajdonképpen úgy vesszük igénybe mint egy szolgáltatót. 

Szigetköz
Vegyük példának a Dunát. Mint ökoszisztéma, komplett rendszert alkot növény és állatvilágával, ami ráadásul rengeteg ponton kapcsolódik más rendszerekhez: vize táplálja a környezete termőtalaját, állatok és emberek nyerik belőle táplálékukat, akadályt képez területek között, párolgásával, hőmérsékletével egyedi mikroklímát és ezzel életteret biztosít a partján élő fajoknak. 
Mi emberek is pont ilyen sokrétűen vesszük igénybe adományait: 
Először is vizet szállít kis hazánkba, mely az alapja ivóvíz készleteinknek. A benne élő mikroszkopikus élőlények fontos szerves-anyag utánpótlást jelentenek termőföldjeinknek és minden élőlénynek ami a Dunában él, vagy abból táplálkozik. Nem mellesleg megszűrik, lebontják a 'kakát' amit bele engedünk. 
Árvíz Gemencen
Természetesen a víz körforgásának is fontos része: párolog, amiből felhő, majd eső lesz, plusz mintegy 817 000 km2-ről (több mint 8-szorosa Magyarország területének) gyűjti össze a 'fölösleges' vizet. Árvíz esetén is természetes medre vezeti el a fölösleget, sőt azokon a részeken, ahol meghagyták az árteret, még lassítja is az áradást. Nem szabad elfelejtkezni ebben az esetben sem a tápanyag-utánpótló szerepről: Nem csak a Nílus jelentette az életet az egyiptomiaknak, hanem a mi éghajlatunkon is fontosak az árvizek ebből a szempontból. 
Ugyan jobban fogynak a mindenféleképpen feldolgozott és eredeti formájukra nem is hasonlító tengeri halak, de azért még mindig jelentős mennyiséget fognak ki és dolgoznak fel emberi fogyasztásra a Dunából is. Ezeknek a halaknak nem csak fejlődésükhöz, életben maradásukhoz biztosít környezetet, hanem táplálékul szolgáló növényeknek, kisebb halfajoknak, gerinctelen állatoknak is. 

Mosoni-Duna áradása Győrnél
A ráépített erőművekben gyakorlatilag ingyen állít elő elektromos áramot. Illetve az 'ingyen' azért kicsit túlzás, hiszen az erőmű megépítését jelentősen megsínylik a folyók élőlényei. A regenerálódás után sem áll vissza teljesen az eredeti rend, hiszen a gát   lassítja a vízáram sebességét és ezzel hőmérsékletét is. 
Nem utolsó sorban a szállításban is fontos szerepe van, mind az áruk, mind az emberek esetében. Ide kapcsolódik kulturális szolgáltatása is: sportolási lehetőséget, kikapcsolódást, esztétikai élményt nyújt. A történelem során pedig nem egyszer volt fontos szerepe az események alakulásában. 

A sort még lehetne folytatni. A kérdés, hogy ezek tükrében érdemes-e folyóba engedni a szennyvizet, gyárak vegyszeres melléktermékeit, kivágni az ártéri erdőket? 

Mosogatás egy nomád táborban,
ahova a vizet kannákban hozzák  a közeli faluból
A lényeg pedig, hogy hogy befolyásolhatja ezt egy 'átlagpolgár'? Vigyáz az energia-fogyasztására, hogy ne legyen szükség újabb erőművekre. Ugyanígy az ivóvízre, hiszen világviszonylatban azon kevés szerencsés ember közé tartozunk, akiknek a csapjából folyik! Sőt, azzal mosunk, locsolunk, abban fürdünk. Érdemes néha azon is elgondolkodni, hogy nem csak otthon fogyasztunk ivóvizet, hanem a nap mint nap megvásárolt termékek előállítása során is jelentős mennyiségű tiszta (ha nem is iható minőségű, de semmi estre sem szennyezett) vízre van szükség: élelmiszereink öntözése, itatása, mellett szinte minden iparágban használnak vizet tisztításra, oldószerként vagy hő-átvitelre. 
Sokat jelenthet a barátok, ismerősök figyelmének felhívása, illetve az ilyen téren tevékenykedő természetvédő szervezetek erkölcsi, kétkezi és anyagi támogatása. 

Megyer hegyi tengerszem

Végzetül pár 'hivatalos' fogalom: 

Az ökoszisztéma-szolgáltatások 4 csoportja:
FENNTARTÓ (támogató) SZOLGÁLTATÁS
Olyan szolgáltatások, amelyek szükségesek az összes többi ökoszisztéma-szolgáltatás előállításához: talajképzôdés, fotoszintézis, elsôdleges termelés, tápanyagok körforgása, 
a víz körforgása 
ELLÁTÓ SZOLGÁLTATÁSOK
Az ökoszisztémák által nyújtott termékek: étel, rostok, üzemanyag, genetikai erőforrások, biokemikáliák, természetes gyógyszerek, díszítô anyagok és édesvíz
SZABÁLYOZÓ SZOLGÁLTATÁSOK
Az ökoszisztéma-folyamatok szabályozásából fakadó előnyök: Levegőminőség szabályozása, éghajlat szabályozása, vízrendszerek szabályozása, erózió szabályozása, 
víztisztítás, betegségek szabályozása, kártevôk szabályozása, beporzás, természeti csapások szabályozása
KULTURÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK
Azok a nem materiális javak, amelyek az emberek az ökoszisztémákból merítenek: Spirituális gazdagodás, kognitív fejlôdés, elmélkedés, kikapcsolódás és esztétikai élmény
Pilis


További információ a témáról:



2011. november 24., csütörtök

Védendő fajokról szóló cikk margójára



Az origón megjelent cikkben azt boncolgatják, hogy milyen fajokat is érdemes megvédeni. A nagy, aranyos, kedves állatkákat, amiket nem lehet nem szeretni vagy a kicsi, sokszor láthatatlan vagy gusztustalanul kinéző élőlényeket, amiknek fontos szerepe van az ökoszisztémában, mert például más fajok táplálékát jelentik. 
Valóban kegyetlen a kérdés, hiszen erkölcsi értékekbe ütköző dolog lenne egy faj élőhelyének elpusztítása és ezzel letörlése a föld színéről. Azonban az erőforrások  korlátozottak, tehát valahogy dönteni kell.  
Szerencsére ezt a döntést nem nekünk kell meghozni, de mégis megkönnyíthetjük azzal, hogy a még meglévő természeti értékeinkre vigyázunk, védjük őket. Hogy is?
  • Szeméttermelésünket csökkentjük: ezzel mind a szeméttelepek természettől elvett területét, mind a lebomló anyagok környezetkárosító hatását csökkentjük. Kevesebb méreganyag oldódik az esővízbe, így például az ivóvizet könnyebb előállítani. Kevesebb szemét, kevesebb kukásautót is jelent, azaz kevesebb kipufogógázt.
http://greenfo.hu/zold-szemmel/2011/10/21/talalekonysag
  • Fogyasztásunkat (víz, gáz, áram) a szükségesre szorítjuk: Ahogy nő a fogyasztásunk úgy kell újabb olajkutakat nyitni, erőműveket építeni. Lehet az víz vagy szélerőmű, maga az építkezés jelentős környezetrombolással jár: gépjárműforgalom, útépítés, stb. Amíg nem állunk át teljesen megújuló energiaforrásokra (tehát kb. az elkövetkezendő 100 évben) ezek miatt fennáll az olajkatasztrófák, a bányászat vagy a vízerőművek miatti közvetlen természetkárosítás, az atomerőművek miatt pedig a sugárzásveszély. 

  • Vásárlásnál figyelembe vesszük, hogy hol készül az amit ép a kosarunkba rakunk:  több 1000 km-t utazott kamionon, repülőn, vonaton, hajón a Föld körül?  Esetleg egy hasonló a termék épp mellette amit a közelben gyártottak? Kozmetikumoknál, tisztító szereknél fontos lehet az is, milyen módon állították elő: állatkísérletek, kőolajszármazékok, rákkeltő anyagok szerepelnek-e a 'kórtörténetben'. Ezt egy kicsit nehezebb lenyomozni, de itt  van pár hasznos infó.

  • Erőt veszünk lustaságunkon és ahova lehet bringával vagy gyalog megyünk. Esetleg tömegközlekedéssel. Sokan nem tudják, de gyalog 1 km-t negyed óra alatt lehet megtenni, kényelmes tempóban. Bringával kb. 3 perc. Azaz viszonylag rövid idő alatt, egész messze el lehet jutni. Nem csak a kipufogógázokat csökkentjük, hanem testünk is meghálálja, ha időnként megmozgatjuk. Nem kell sok edzés ahhoz, hogy 15 perc sétát könnyedén meg tudjunk tenni. 
  • Ha kirándulni megyünk: ne szedjünk össze semmit, maximum szemetet. Vegyük komolyan a tiltó táblákat: nem véletlenül rakták ki őket. Fennáll a veszélye, hogy összetaposunk fokozottan védett növényeket. Azt itt remélhetőleg meg se kéne említenem, hogy nem terep-motorozunk, meg qvadozunk gyepeken, védett területeken. A bringa is maradjon az ösvényen. 
Ezek mind hosszú távú, évtizedekben mérhető folyamatok. A változás nem egyik napról a másikra következik be, ráadásul globális szemléletváltás kell hozzá. Kicsi, de nagyon fontos porszemek vagyunk a gépezetben. Ne csak tegyünk a természet védelméért, hanem beszéljünk is róla! Mi, emberek is részei vagyunk, és magunk alatt vágjuk a fát, ha nem vigyázunk rá. 

2011. november 21., hétfő

Villányi Télibagoly

Akár egy bor neve is lehetne, hiszen nincs is jobb a hosszú téli estéken mint egy kis forraltbor... De nem, ez egy lepke, ami késő ősszel rajzik. 


A bagolylepkék már egyszer előkerültek itt a blogban, de a tavaszi fésűsbagoly, egy viszonylag távoli rokona ennek a fajnak. Persze ez a 'távolság' csak a bagolylepkék népes családjában számít nagynak. Érdemes megemlíteni a további besorolás-halmazokat is: szegfűbaglyok alcsaládján belül a  fabaglyok (Xylenini) nemzetségbe sorolható. Tudományos nevén a Polymixis rufocincta isolata ráadásul egy endemikus alfaj, ami színében különbözik a törzsalaktól és itthon is csupán a Villányi hegységben, a Szársomlyón található meg. A törzsalak (Polymixis rufocincta) a Kis-Ázsiában és a Balkánon él, észak felé az Alpok déli lábáig húzódik föl. A faj elterjedési területeinek szélein elszigetelt csoportok is találhatók - ez a szársomylói is ilyen -, melyek az idők során önálló alfajjá alakultak.  

A faj életciklusáról sajnos nagyon keveset tudunk még: a déli, füves lejtőket kedveli, éjjel repül és október-december környékén láthatók a kifejlett példányok.  Először a hímek bújnak elő, majd november elején már mindkét nem tömegesen lepi el a fénycsapdákat. Az enyhébb éjszakákat jobban csípik, de 0 C° alatt is össze lehet 1-1 példánnyal futni. Kutatások hiányában sajnos még a tápnövénye sem ismert, pedig ez igazán fontos lenne a faj védelme szempontjából. Valószínűleg pete formájában telel át, ugyanis a törzsalak is így tesz. Az, a mediterrán területeken korán fejlődésnek indul, majd a földbe húzódik, ahol előbáb formájában nyugalmi állapotba kerül. Ezzel valószínűleg kikerüli a mediterrán forró, száraz nyár megpróbáltatásait. A kifejlett példányok nappal sziklákon ücsörögnek, és nem tudni miért, de nem szeretik az árnyékot.

A fajt vörös-könyvi besorolása szerint a kipusztulás közvetlenül fenyegeti, az élőhelyvédelmi irányelv pedig a Natura 2000 területek egyik jelölőfajának tekint. A kipusztulás elsősorban kicsi élőhelye miatt fenyegeti. Ráadásul a Szársomlyón egy bánya működik, ahol a mészkőkitermelés módszere jelentősen károsítja a környező élővilágot. Hasonló probléma, hogy a lakosság felhagyott a legeltetéses állattartással, aminek következtében ezek a déli lejtősztyepp rétek elkezdtek becserjésedni. Cserébe egyre intenzívebb a szöllőművelés, ami sajnos nem megy vegyszerek nélkül. Ezt persze nem lehet csak és kizárólag a szöllőtőkékre permetezni, az ízeltlábúak növényevők révén pedig közvetlenül érintkeznek a kemikáliákkal. Több más faj esetében megfigyelték már, hogy megfogyatkoztak a szőllő-permetek használata miatt. Valószínüleg nincs ez másképp a télibagollyal sem. Meg kell említeni, mint veszélyeztető tényezőt a terepmotorozást, a sárkányrepülőzést, a kíváncsi turistákat, akik engedély nélkül lépnek be a fokozottan védett részekre, na meg a közeli település ultramodern utcai lámpáit, ami nagy távolságokról is odavonza a lepkéket. 

Eszmei értéke: 100 000 Ft
Elkészült a fajvédelmi terv is, mely mindenek előtt azt szorgalmazza, hogy tudjunk meg többet a faj életciklusáról, táplakozásáról, valamint biztosítva legyen az élőhely fennmaradása.  


Forrás:

2011. november 9., szerda

Itt van az ősz, itt van újra...

Forrás: http://vasutag.freeblog.hu/
... írta Petőfi. És be is vallja, hogy szereti. Mi meg fázunk, sötétben megyünk haza a munkából, nézzük a szélben hajladozó kopasz fákat. De azért megmarad a szépség is, igaz kicsit jobban kell keresni:

A Gyapjas őszirózsa (Aster oleifolius) a fészekvirágzatúak rendjét erősíti. Lösztyepréteken, szikes réteken járul hozzá az őszi színpompához, de sajnos csak Tokajban. Egykor az alföldi erdős sztyeppek karakterfaja volt, de a terület művelésbe vonásával ez a növény kipusztult. Utolsó nyilvántartott reliktumállomány a Zagyva menti szikeseken volt, de ott se látta már jó ideje senki. Ma, az egész Kárpát medencében, egyedül a Tokaji Nagykopaszon él. 20-40 cm magasra nő meg, levelei és szára apró szőröktől gyapjas, ahogy az nevéből is kitalálható. Levelei lándzsásak, virága, mely szeptember környékén nyílik, sárga. 1982-ben nyilvánították fokozottan védetté, és élőhelyének megóvásával visszahozták a kipusztulás széléről. Eszmei értéke 100000 Ft.

Ez a ritka virág elég jelentős családfával rendelkezik:
A fészekvirágzatúak rendjének egyik családja az őszirózsafélék, ebbe tartozó alcsalád az őszirózsaformák. Ide tartozik a közönséges napraforgó, a csicsóka, az articsóka, a tárkony, és sok gyógynövény, például a fehér üröm, a benedekfű, a körömvirág és a kamilla is.

Virágzás előtt
Az őszirózsáról sokaknak az őszirózsás forradalom jut eszébe. 1918 október 28 és 31 között az I. világháború elhúzódása miatti tüntetések és sztrájkok fajultak el felkelésé, mely eredményeként Magyarország kivált a vesztes Osztrák- Magyar Monarchiából. A tüntetők őszirózsát tűztek a kalapjuk mellé, és megalapították az első köztársaságot.
A fehér szirmú őszirózsa az emlékezés virága, ugyanakkor az időskori szerelemé is. Jelentése virágnyelven: „Igaz barátságod enyhíti balsorsom kínjait.” Más források szerint a kizárólagos szerelem jelképe, illetve kecsességet és a mágiát képviseli. Rengeteg fajta és színváltozat kapható a virágboltokban.
A távol keleti országokban a visszavonultság, a hosszú élet jelképe. Azt hitték, hogy szagával távolt tarthatják a  gonosz szellemeket és démonokat.

Szűz csillagkép
A nemzettség latin nevét a görög mitológiában szereplő Astraea istennőről kapta. Zeusz lánya volt, az ártatlansággal és a tisztasággal azonosították. A mondák szerint ő volt az utolsó hallhatatlan, aki az emberek között élt, azonban az emberi gonoszság miatt inkább az égbe költözött és ma is ott látható mint a Szűz csillagkép. A mérlege, amivel itt a földön az igazságot mérte, ott van mellette: a Mérleg csillagkép formájában. A római mitológiában a Justicia-val, az igazság istenével azonosítják. A legenda szerint egyszer visszatér a földre és visszaállítja az utópisztikus Aranykort. Sok évvel az égre költözése után Zeusznak elege lett az emberekből és árvízzel pusztította le a világot. Csak ketten maradtak élve, akik a víz visszahúzódása után elkezdtek vándorolni, de eltévedtek. Astraea megsajnálta őket és megalkotta a csillagfényt, ami alapján tájékozódhattak. Ahogy az istennő könnyei a földre potyogtak létrehozták az Astert azaz az őszirózsát.

Nyári égbolt csillagai

Források és további infók, érdekességek:


http://www.terra.hu/haznov/htm/Aster.oleifolius.html
http://www.zemplen.net/index.php?option=com_content&view=article&id=156:tokajbodrogzug-tajvedelmi-koerzet-&catid=88:vedett-terueletek&Itemid=54
http://hu.wikipedia.org/wiki/%C5%90szir%C3%B3zsaform%C3%A1k
http://www.balassikiado.hu/BB/netre/Net_szimbolum/szimbolumszotar.htm#o1

2011. május 30., hétfő

Gyurgyalagok

Hiába hangzik giccsesen, kész kis ékszer ez a madár. Talán csak a jégmadár veszi fel vele a versenyt, de ez sem meglepő, hiszen nem túl távoli rokonok. A gyurgyalag ((Merops apiaster), vagy méhészmadár a szalakóta alkatúak rendjébe, gyurgyalagfélék családjába tartozik és ugyancsak népes rokonságnak örvend. A nálunk élő faj elég elterjedt, nem csak Európában honos, hanem Kis-Ázsiától Kasmírig fogdossa a rovarokat. A nemzettség többi 22 tagja egy ausztráliai kivétellel, Afrikában és Ázsia déli részén színesíti az élővilágot. Ez az európai sem tagadhatja gyökereit, a többi vonuló madártól eltérően csak májusban érkezik meg és már augusztus végén útnak indul telelőhelyére, Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába. 
Ez akár 10.000 km-es utat is jelenthet, amit csak nappal röpülve tesznek meg. Gyomruk megtöltése miatt nem kell megállniuk, röptükben is elmajszolják a megfogott rovarokat. Téves az a nézet, hogy komoly pusztítást okoznak a méhészetekben. Nem vetik meg ugyan a fullánkosokat, de étlapjukon ott vannak a szitakötők, lepkék, sáskák, legyek, böglyök, bogarak is. Persze nem jó ötlet a kaptárakat a telep közelébe rakni. Ha ép nem vonulnak, akkor villanydróton, fák tetején ülve lesik prédájukat. 
Klasszikus telep löszfalban
http://gyurgyalagok.blogspot.com/
Meredek lösz- vagy homokfalba ásnak kb. 1.5-2 m hosszú üreget, melynek végében van a fészek, 5-6 tojással vagy fiókával. A tojásokat pár nap különbséggel rakják le, ezét a fiókák nem egyszerre kelnek és kiröpülésük is eltérő időben történik. Felnevelésükhöz majd két hónap kell, így rövid itt tartózkodásuk csupán egy fészekalj felnevelésére elég. Nem a tisztaságukról híresek: a költőüreg hosszú bejárata miatt nem tisztítható, ezért a fiókák ürüléke felhalmozódik. Talán érthető, miért ásnak minden évben új fészket. Alkalmas partfal híján utak melletti rézsűben is megtelepednek, például a Kis-Kunságban.
Fészek zavartalan földút padkájában (Kiskunság)
Magyarországon 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Fajvédelmi tervében hangsúlyozzák, hogy szükség van élőhelyeinek karbantartására, megóvására.

Szinte hitetlen, de ez a gyönyörű kismadár nem sok művész ihletett meg. Áprily Lajos kivétel: 

Gyurgyalagok

Ékes tollú szivárvány-madarak ,
fuvola-füttyel, ringva szállanak.

A Maros-parton volt egy fűzberek,
abban lakott egy gyurgyalag-sereg.

Titkos utakra madarat ki hajt?
Ki küldte hozzám ezt a drága rajt?

Házam körül köröz. Varázs-körök?
A Maros a lelkemben hömpölyög.

Ezzel ellentétben rengeteg bélyegen szerepelnek a nemzettség fajai: 
http://philatelia.hu/files/filainfo/images/023_Nemzeti_parkok_IV.preview.JPG 
http://www.bird-stamps.org/cspecies/9202200.htm 
    Az a legenda járja, hogy a méhek és darazsak fullánkjait valami kemény felszínhez ütögetve eltávolítják, mielőtt lenyelnék zsákmányukat. Afrikai fajok pedig struccok hátán 'lovagolva' vadásznak. 

    A képek az MME honlapjáról vannak.
    Forrás és további információk a gyurgyalagokról:

    2011. április 18., hétfő

    A bagoly, ami lepke....

    Újra egy ízeltlábú kerül sora: a Magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana Schmidtii). Kezdjük egy kis rendszertannal:  a valódi lepkék alrendjén belüli bagolylepke-alakúak családcsoportjába tartozó lepkék mind zömökek és szőrösek. Ráadásul sokan vannak és általában éjjel mozgolódnak. A bagolylepkék családja a legnépesebb, rengeteg alcsaláddal. 

    A magyar tavaszi fésűsbagoly nem véletlenül élvez védettséget: a kárpátmedencén kívül csak Törökországból ismert. Ez a faj is posztgalciális reliktum, itthon az alföldek és a középhegységek tatárjuharos tölgyeseit kedveli. Kevés helyen fordul elő, de ott sokan vannak. Áprilisban és májusban repül, eddig azt feltételezték a kutatók, hogy tápnövénye a tatárjuhar, de egy hernyókon végzett kutatás az ellenkezőjét bizonyította be: A hernyók az eléjük tett levelek közül a juhart messze elkerülték és inkább a csertölgyet eszegették. A faj veszélyeztetettségének fő oka élőhelyének eltűnése, az öreg erdők kitermelése.
    A faj legjelentősebb állományai a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén találhatók.
    Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

    Ha a fajról nem is tudunk ennél sokkal többet, azért érdemes megismerkedni azzal, akiről a nevét kapta: Dioszeghy László Erdélyi tájképfestőként kereste kenyerét, a lepkészet csak szenvedély volt számára. De olyan szenvedély, hogy lakhelyét is e szerint választotta. Az Arad megyei Borosjenő közelében mind a hegyvidéki, mind az alföldi fajok gyűjthetőek voltak. Életében 40000 fajt gyűjtött és rendszerezett, mely egy részét ma is a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. A többin a világ számos múzeuma osztozik. Továbbiak a
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3szeghy_L%C3%A1szl%C3%B3 olvashatók róla.



    Források és még néhány link az érdeklődőknek: 

    2011. április 3., vasárnap

    Medvefül kankalin

    Tavasz, tavasz, tavasz! Gondolom már mindenki alig várta: lombfakadás, kék ég, virágözön! Ez utóbbihoz néhány fokozottan védett faj is hozzájárul, például a medvefül vagy cifra kankalin (Primula auricula). Latin neve is mutatja, hogy az elsők között van a nemzettség szinte mind a közel 300 tagja. 
    PrimulaAuricula.jpgAz évelő medvefül kankalin külön érdekessége, hogy reliktum faj. Azaz, a jégkorszakból maradt fenn: korábbi nagyobb kiterjedésű élőhelyeiről az időjárás változásai visszaszorították és csak középhegységeinkben maradt meg napjainkig.
    Világossárga, illatos virágai 4-12 tagból álló ernyőt alkotnak. Alhavasi sziklagyepeken él, de előfordul az Alpok környéki lápréteken is. Magyarországon egy alfaja él, mely szintén a meszes, köves, nedves dolomitgyepeket kedveli. A Bakonyban, Vértesben, Keszthelyi-hegységben találkozhatunk vele. Először egy veszprémi piarista tanár, természetbúvár Rédl Rezső tett létezéséről említést 1927-ben. Sajnos azóta állományaiban jelentős károkat okoztak a feketefenyő telepítések.
    Eszmei értéke: 250 000 Ft

    Alfons Mucha-t is megihlette
    Egy legenda szerint egyszer Szent Péter leejtette a mennyország kulcsát, és az gyökeret verve kankalinná változott. E legenda alapja az lehet, hogy a kankalin virágzata kulcscsomóra emlékeztet. Német nevének tükörfordítása is kulcsvirág. Ősi varázsnövénynek tartják, majd Mária-szimbólum lett. Egyetlen hazai nem védett rokona, a tavaszi kankalin gyógyhatású: virágja izzasztó, köptető, az egész növényből készült tea pedig fájdalomcsillapító, nyugtató.  

    Az osztrákok is nagyra becsülik, az 5 centes euro-érméjükön is megörökítették.  








    Források és további érdekességek:

    2011. március 19., szombat

    Kerecsensólyom

    Párhete röppent fel a hír, hogy egy Kerecsensólyom (Falco cherrug) esett holtan az Alkotmányvédelmi Hivatal udvarára. Talán néhány tudják, hogy a legtöbb történész ezt a madarat azonosítja a régi magyar mondákban előbukkanó turul-madárral. Miért is szerették őseink?



    Talán azért, mert hozzájuk hasonlóan a puszta vándora ez a kecses ragadozó. Ázsia és Európa ligetes pusztáin él, itt vadászik fő táplálékállatára az ürgére. Persze télen beérik galambokkal, seregélyekkel vagy mezei pockokkal is. Vagy a héják, vércsék zsákmányával: ugyanis a felnőtt madarak költési időszakon kívül is együtt maradnak, és párban vadásznak.
    Ők általában télen sem költöznek el, ellentétben a fiatalokkal, akik első évüket kóborlással töltik. Egész nagy távolságokat járnak be, akár Afrika északi részéig is elrepülnek. Később visszatérnek oda ahol kibújtak a tojásból, hogy maguk is fészket rakjanak. Ehhez nagy panorámájú, biztonságos helyet keresnek, például síkságon álló magányos fát. Nem építkezik, hanem elfoglalja az elhagyott parlagi sas-, rétisas-, vagy egerészölyv-fészkeket. Beköltözhet fehér gólya, szürke gém vagy kárókatona fészekbe, és kihasználja az ember adta lehetőségeket is, elfoglalja a magasfeszültségű oszlopokon lévő elhagyott holló-fészkeket. Ezzel a taktikával olyan területekre is eljutott, ahol korábban nem tudott megtelepedni fészkelőhely hiányában.
    Otthonát agresszíven védi, még a nála nagyobb termetű sasokat is elűzi. A tojó március közepén-végén rakja le 3-5 tojását, melyekből egy hónap után bújnak ki a fiókák. Etetésük igazi csapatmunka, apa hordja a kaját, amit anya tesz az éhes csőrökbe. 6 hét megfeszített élelemhordás után kicsit lazábban kezdődik a nyár: a fiókák kirepülnek és 2-3 hétig tanulgatják a vadászat csínját-bínját.


    A felnőtt madarak méretei elég meglepőek (de nem más madarakhoz viszonyítva): Testhossza 50 cm körüli, szárnyfesztávolsága több mint 1 méter, 130 cm is lehet. Súlya 1 kg környékén mozog, a hímek kicsit kisebbek, a tojók nagyobbak. 

    Eszmei értéke 1.000.000 Ft. A  Bükki Nemzeti Park 16 partnerével együtt LIFE-támogatást nyert a Kerecsensólymok Kárpátmedencei állományainak megőrzése és élőhelyeinek biztosítására. 

    Egyes elméletek szerint a magyar mondákban szereplő turul a kerecsensólyom. A török togrul vagy turgul s vadászsólymot jelent, tehát elképzelhető, hogy a 'szelídített' sólymokat hívták turulnak.
    Két helyen jelenik meg turul az ősi magyar hitvilágban: először Emese álmában. Ugek vezér feleségére egy madár száll,  teherbe ejti, és megjósolja, hogy fia Álmos, dicső királyok ősapja lesz. Ugek egyébként a Turul nemzettség tagja, így nem tévedett nagyot az álomfejtő.
    A második monda szerint egy turul vezette a magyarokat Pannóniába, Attila király földjére.

    Az ősi tisztelet nyomai szerencsére nem koptak ki teljesen:

    • A kora középkorban a hunok, avarok és magyarok kedvelt díszítőmotívuma a turul, erről több régészeti lelet tanúskodik
    • A jelenleg forgalomban lévő ötven forintos érmén a kerecsensólyom domborművű képe található.
    • A turulmadár 2001 óta[4] az NBH (Nemzetbiztonsági Hivatal) jelképében is szerepel.
    • Magyarországon összesen legalább 195 turul-szobor áll 183 településen

    Tudtad-e, hogy ...
    (http://turulbaratikor.hu/index.php honlapjáról)
    ... téli napforduló alkalmával ezeket a madarakat röptették, mintegy a Nap atyát tovább segítve égi útján, mivel ekkor van erején kívül. 

    ... a kerecsen eleségül kiszemelt áldozatát egyetlen jól irányzott csapással semmisíti meg. Nem okoz felesleges fájdalmat, és nem kínoz aljas módon. Ez azért fontos, mert az összes többi ragadozó madár, még élõ áldozatát kezdi el falni. 
    ...Nagy Lajos solymásziskolát alapított Veszprémben. 
    ...a török hódoltság alatt egyes területeken ezzel a madárral válthatták meg a kirótt adót. Egy kerecsen 10-20 ló árának felelt meg. 
    ...aki a kerecsensólyommal vadászik, az egyben tenyészti is a madarat, mert a solymászok nem fészekrablók. Tehát vadászni csak tenyésztett sólyommal illik. A kézzel nevelt sólyomfióka a legkezesebb, ezzel a legkönnyebb vadászni. 
    ...amíg a madár szabadon élt, addig hívták kerecsennek, amikor elkezdték idomítani onnantól már turulnak. Ugyanúgy, ahogy a sast idomítva már besének nevezték, a héját pedig kátának. 




    Források, további információk: 

    2011. február 28., hétfő

    Újra: papír!

    2006-ban március 1-ét a HUMUSZ Szövetség az újra-papír világnapjává nyilvánította. Azóta nemzetközivé nőtte ki magát a kezdeményezés, melynek célja, hogy pazarló papírfogyasztásunkra hívja fel a figyelmet. 
    Az egy dolog, hogy a papírboltok kínálatában elég nehéz magyar gyártmányú újrapapír terméket találni. De sok, minden nap használatos papírtermékből kapható kevésbé színes-szagos változat is. Van amit meg ki lehet váltani mosható anyagokkal (pl. konyhai papírtörlő), vagy teljesen elhagyni (egyszer-használatos díszcsomaglóanyagok). Szelektív gyűjtéssel pedig mindenki hozzájárulhat a környezet védelméhez. Erre hívja fel a figyelmet az Italos Karton Környezetvédelmi Szolgáltató Egyesülés is.
    Honlapjukon olvasható, hogy 1 tonna újrapapír 12 fa életét menti meg, 75%-os víz és 60%-os energia-megtakarítással jár... a fák pedig megkötik a szennyező anyagokat, port, a CO2-t. Az utak, vasutak mellé ültetett fák szűrik a közlekedés zaját, felfogják a szelet és még a tájképet is gazdagítják. Nem mellesleg az idei évet az ENSZ az erdők évének nyilvánította. Érdemes saját házunk táján körbe nézni, mit tehetünk az erdőkért...

    A HUMUSZ honlapjáról


    Továbbiak a témában:
    http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=399170
    http://www.humusz.hu/hirek/hatteranyag-az-ujrapapir-vilagnapja-sajtoanyagahoz/3749

    Témához kapcsolódó korábbi írásaink:
    Gazda(g)ság és a társadalom változásai
    Kis ország, nagy ország
    Nyomtatni vagy nem nyomtatni?

    2011. február 23., szerda

    300 millió éves helikopterek

    Dr Ambrus András képe a Körinfo honlapjáról
    Fokozottan védett fajokkal foglalkozó sorozatunkat egy 'őskövülettel' kezdjük, az egyetlen, hazánkban  ilyen státuszt élvező szitakötővel:
    Cordulegaster heros, magyarul ritka hegyiszitakötő vagy másik nevén kétcsíkos hegyiszitakötő a Soproni-hegységből a Mecsekből, az Őrségből és a  Zselicből ismert. Lárvája 4-5 év alatt fejlődik ki, viszonylag kisebb magasságok, hegylábak, dombvidékek árnyékos, köves vízfolyásaiban. Magyarországon kívül csak Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban fordul elő. A faj fennmaradása az osztrák, a szlovén és a magyar populációk túlélésén múlik. Legnagyobb veszélyeztető tényező a tarvágásos erdészeti beavatkozás, ami a patakok vízjárását kiegyenlítetlenné teheti, illetve megszünteti az árnyékolást. Eszmei értéke: 100000 Ft.

    A szitakötőkről általában:
    forrás: http://www.mecsek.gportal.hu
    A szitakötőkkel kapcsolatos egyik legérdekesebb tény, hogy őseik kb. 300 millió éve a karbon korban jelentek meg, mint a szárazföld egyik első hódítói. Egyik, kövületekből ismert fajuk (Meganeura monyi) 70 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkezett, amivel kiérdemli a valaha élt rovarok között az 'egyik legnagyobb' címet. Fénykorukat a Permben élték, amikor a mai ismert rendek első képviselői is megjelentek. Azóta ugyan már csak egykori tündöklésük halvány holdvilágában tetszelegnek, de még mindig benépesítik Földünk jelentős édesvízi élőhelyeit, a tundrától a hegységeken át a  trópusokig,  a nagy tavaktól a sivatagokon át a faodúkban összegyűlő esővizekig.
    Életük elképzelhetetlen víz nélkül: a nőstény az iszapba vagy a vízinövények szöveteibe rakja petéit, amik tökéletlen átalakulással fejlődnek ki, azaz nincs bábállapotuk. A petéből kb. két hét alatt kell ki az előlárva, ami már hasonlít is felnőttkori formájára. Nála kisebb lárvákat, apró állatokat eszik és fokozatosan, akár 9-15 vedléssel alakul át kifejlett szitakötővé. Ennek a folyamatnak az időtartama fajonként nagyon különböző, 2 hónaptól akár 4-5 évig is eltarthat. Azonban az imágók, azaz a kifejlett szitakötők  a  magyar klímán ősszel elpusztulnak, egy kivétellel: az Erdei rabló, a vizektől viszonylag távol, erdőkben telel át. A lárvák is vérszomjas ragadozók, sőt kannibálok: saját fajtájukba tartozó náluk kisebb méretű lárvákat is megesznek, a frissen vedlett még puha kültakarójú fajtárs pedig még azonos méret esetén is könnyű, energiadús préda.

    forrás: http://ismeret.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=71257
     A nagyobb testű szitakötőfajok idősebb lárvái pedig még az ebihalakat is megeszik,a hogy ez a fenti képen is látszik.. A lárvák 'fegyvere' az álarc, ami az alsó ajkukból alakult zsákmányoló eszközzé. Villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható, így a végén lévő mozgatható karmokkal akár 1 cm-ről is megragadhatják zsákmányukat. Ez a szerv onnan kapta a nevét, hogy egyes fajoknál, mintegy álarc eltakarja a szájszerv többi részét.  
    Lárva -állapot utolsó pillanatai
    A lárvák fő ellenségei a vizi poloskák és bogárlárvák, illetve néhány halfaj. Védekezésként nem tudnak jobb taktikát bevetni mint a rejtőzködés: színben beleolvadnak az iszapba, elrejtőznek a vízinövények között.  Legkockázatosabb cselekedetük a felnőtté válás, azaz az átváltozás. Ehhez megfelelően védett hely és idő kell. Általában az éjszakát vagy kora hajnalt választják, amikor felnőttkori fő ellenségeik a nádi énekesmadarak alszanak. A legjobb egy szélcsendes, enyhe hajnal, amit meleg nap követ. Ha eljött az idő, a lárva kimászik a vízből és keres egy vedlésre alkalmas helyet, például egy növényt, amibe jól meg tud kapaszkodni. Ekkor bőre alatt már látszik az imágó kültakarója és szemei. Amikor megtalálta  a megfelelő helyszínt a 'rituáléhoz', pumpáló mozgással megnöveli saját tréfogatát, amitől lárvabőre a hátoldalán Y alakban fölhasad. Egy kecses hátrahajló mozdulattal kiszabadítja lábait, szárnyait és torát, amivel légcsőnyílásai is szabaddá válnak, majd potrohát is kihúzza a szűk bőrből. Szárnyai ekkor még kis csökevények. Potrohának pumpáló mozdulataival feltölti a az üreges ereket, aminek következtében lassan kifeszülnek áttetsző röpítő-készülékei, és már használhatók is!
    Felnőtté válás
    A még nem teljesen színes szitakötő egy alkalmas, biztonságos pihenőhelyet keres, ahol megszáradhat, például egy fát. Testének teljes megszilárdulásáig ugyan még napoknak kell eltelnie, de néhány óra múlva már nagyobb távolságokat is képes megtenni. Fő feladatuk a táplálkozás: szinte folyamatosan vadásznak náluk kisebb repülő rovarokra. Sok szitakötőfaj más rovarok tömeges megjelenéséhez igazítja a kelését, így biztosítva ezzel saját fajának túlélését. Kb. két hét intenzív zabálás alatt elnyerik végső színezetüket, megerősödnek, ivaréretté válnak. A zsákmány megszerzésekor látásukra hagyatkoznak, mivel más érzékszervük nincs. is. Nemcsak szemeik feltűnően nagyok, hanem fejüket is tudják mozgatni. Lábaik előre tolódtak, ami könnyebbé teszi a zsákmány megragadását, de nehézkessé a járást. Nem is szeretnek sétálgatni, inkább 32 'hatalmas' szárnyizmukra hagyatkozva repülnek akár széllel szemben, hátrafelé, vagy egyhelyben is. 
    levegőakrobaták
     A hímeknek 'birodalma' van, amit kétféle taktikával őriznek: Vannak olyan fajok, amik őrhelyükön strázsálnak, és csak időnként járőröznek, elűzik a betolakodó fajtársakat. Más fajok pedig állandóan járőröznek, ezzel nem csak térben hanem időben is felosztják az élőhelyet.
    A nyár egésze evéssel és szaporodással telik. Különlegességük, hogy a rovarok többségével ellentétben hímek és nőstények is többször párzanak, bár a termékenyítéshez egyszer is elég volna. Sőt, a hím képes az előző párzásból származó ivarsejteket a nőstény ivarszervéből eltávolítani. A siker, azaz a génjeinek továbbörökítése érdekében pedig megragadja nőstényét és a peték lerakásig el sem engedi. A párválasztást is csupán látásuk segíti,  még ferromonokat sem bocsájtanak ki.

    Kutatás-történet:
     A hazai szitakötő kutatás, nem bír túl régi hagyományokkal. Az első jeles tudós, aki ezekkel a gyönyörű ragadozó rovarokkal foglalkozott Kohaut Rezső volt. 1896-ban adta ki a hazai szitakötőfajokkal foglalkozó könyvét, aminek határozókulcsai még ma is nagy segítséget jelentenek az odonatológusoknak azaz a szitakötőkkel foglalkozó kutatóknak. 
    Az USA-ban a "szitakötőzés" ugyan olyan hobbi mint a madarászás vagy lepkészés. A szitakötők latin neve (odonata) után 'oding'-nak hívják ezt az elfoglaltságot.


    Szerepük a világ kultúráiban:
    Hopi indián edény szitakötő mintával
    Az európai kultúrákban a szitakötők a gonoszt jelenítik meg. Angliában az ördög varrótűjének is hívják, de nevének (dragontfly) szó szerinti fordítása is árulkodó: sárkánylégy. Egy román mesében az ördög által megszállott lóként szerepel, a svédek mondái szerint az ördög a szitakötők segítségével méri meg az emberek lelkét, Portugáliában pedig a szemeket lopkodják. Wales-ben a viperák szolgái, Dél-Angliában pedig az néphagyomány, hogy követik és összeragasztják a sérült kígyókat.
    Az indiánok körében gyorsaságot és aktivitást szimbolizál, a Navahoknál pedig a tiszta vizet. Sok helyen megjelenik mint díszítő-elem. 
    Indonéziában ízletes csemegének számít a lárva és az imágó is, Kínában pedig orvosságként használják. A japánok nagy tiszteltben tartják ezeket a rovarokat, az erőt, bátorságot és boldogságot szimbolizálják számukra. Sokszor jelennek meg a művészetben és az irodalomban. Külön neve van majdnem mind a 200 ott élő szitakötőfajnak. A japán  szülők szívesen adják fiúknak a szitakötő jelentésű Tombo nevet. Országukat alkotó szigetek formáját is szitakötőhöz hasonlítják, sőt Japán korábbi neve ugyan az mint a szitakötő szó archaikus formája. A mondabeli országalapítót megcsípő szúnyogot pedig egy szitakötő falta fel, azonnal. 

    Művészetben:
    René Lalique: A Szitakötőnő
    A szecesszió Art Nouveau irányzatában népszerű motívum volt a szitakötő. Rengeteg ékszeren, poszteren és bútoron jelent meg, a leghíresebb talán René Lalique alkotása a Szitakötőnő.
    Hazánkban egy kiemelkedő szobor emlékezik meg eme csodálatos rovarról: Kiss István szobrászművész alkotása, mely Budapesten, a Vérmezőn csodálható meg:



    További olvasnivalók és források: