2011. december 7., szerda

Fakopáncs vagy harkály?


Ezt a posztot muszáj azzal kezdenem, hogy nem minden harkály fakopáncs, de a fakopáncsok -ha nem vagyunk túl szigorúak- harkályok. 
A harkályfélék családjának tagjai Ausztrália és Madagaszkár kivételével minden erdős területen megtalálhatók a földön. Kb. 210 fajuk egytől egyik teljes életciklusában a fákhoz kötődik, ráadásul nem a madarak körében amúgy is népszerű lombkoronát "használják", hanem a fák törzsén vagy a földön keresik élelmüket, alakítják ki lakóhelyüket.  Nálunk, Magyarországon 9 faj honos, melyek életmódjuk és testfelépítésük alapján 4 csoportba oszthatók: nyaktekercsek, küllők, harkályok és fakopáncsok. Mindegyik védett státuszt élvez, csak a fehérhátú fakopáncs fokozottan védett.
Legnagyobb testű a fekete harkály, legkisebb a kis fakopáncs. Legszebb a zöld küllő vagy a hamvas küllő, leggyakoribb a nagy fakopáncs, legritkább a fehérhátú fakopáncs. Egyetlen vonuló a nyaktekercs, a legutolsó betelepülő a balkáni fakopáncs, és a kilencedik a közép fakopáncs. 

Hím fehérhátú
A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)  Európa és Ázsia korhadó fákkal tűzdelt elegyes erdőit kedveli, melyek mentesek az erdészeti, beavatkozásoktól, az emberi zavarástól. Sajnos egyre kevesebb ilyen erdő van, ezért is sorolják az erősen veszélyeztetett csoportba. Nálunk csak lokálisan fordul elő a Bakony, a Börzsöny, a Bükk és Zemplén bükköseiben. 
Kb 25 cm nagyságú, súlya 100 gramm. Hátukon -mint az sejthető volt eddig is- fehér folt van, ami repüléskor és udvarláskor látszik jól. A hím piros sapkát 'hord'.
Zsákmányukat rendkívül kemény, éles csőrük és izmos nyakuk segítségével szerzik. Ügyesen kúsznak a fák törzsein, miközben legalább 20 ponton támaszkodnak: a lábukon 2 ujj előre, 2 hátrafelé áll. Mindegyiken erős karmok nőttek, emellett ujjainak bütykei és erős farktollai is segítik a kapaszkodásban. 
Lárvákat, cincéreket esznek, télen pedig magvakat keresnek.
Repüléskor jellegzetes hullámvonalat írnak le.
Udvarlás
forrás: vasutag.freeblog.hu
Párválasztáskor nem énekelnek, hanem dobolnak: Ágvégeket, ágcsonkokat hoznak rezgésbe, a városi fajok pedig   már felfedezték hogy a fém lámpatestekkel is fel lehet kelteni az ellenkező nem figyelmét. Érdekesség, hogy nem csak a hímek, hanem a tojók is beszállnak a koncertbe. 
Odúját öreg bükkösök korhadó, taplós fáinak oldalába vájja. A béleléssel nem bajlódik, 4-6 tojást rak április környékén, amiken kb 2 hétig kotlik. A fiókák 4 hét után repülnek ki. 
Nem alkot telepeket, hanem magányosan, párban fészkel. Nem költöző, eszmei értéke 100 000 Ft. 
Évek óta vita tárgya, hogy a beteg fákat kezdik ki, vagy miattuk betegednek meg a fák. Akárhogy is, erdészeti károkozásuk nem jelentős. Viszont a harkályfajok által vájt fészkeket rengeteg más madár, és denevérfaj használja. Ezért is védett minden hazai faj. 

Úgy tűnik a fehérhátú fakopáncs, de még a harkályok népes családja sem ihlette meg a művészeket.  Reményik Sándor Dialóg című verse viszont elgondolkodtató: 

Fehérhátú tojó
forrás: vasutag.freeblog.hu
A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.
Én a botomra dőlve hallgatom,
Mint harmadik.
Különben csend lakik
Körül az erdőn.
A harkály:
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?
A fenyő:
Azt jól tudják az istenek,
Akik az életem kimérték.
A harkály:
Mit gondolsz öreg mi lesz belőled?
A fenyő:
Bizony mondom nem függ az se tőlem,
Se tőled.
A harkály:
Az emberektől függ tehát?
A fenyő:
Az ember nagynak képzeli magát.
A harkály:
Mit gondolsz mégis:
Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,
S melléd telepszik egy vidám család?
Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat
A nap heve után?
Szólj mit hiszel hát, vén embertelen ?!
A fenyő:
Mit tudom én!
Bölcső leszek talán.
Talán koporsó. Oly mindegy nekem.



Források és további érdekességek:


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Címkék: , ,
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)