Narancs illatú C-vitamin…

Tombol az influenzajárvány. Aki még nem kapták el, azok is megrohanják a patikákat és feltankolnak vitaminokból.  Ez sokszor elég is a megelőzéshez, a gyorsabb gyógyuláshoz, vagy a visszaesés elkerüléséhez. A választék széles, talán nincs is akkora szatyor, amiben mindent haza lehet vinni. Rengeteg márka, típus és dózis. De egy a lényeg: nem muszáj a vitaminnal együtt adalékanyagokat is szednünk. És itt most nem reklám következik.

Aszkorbinsav mikroszkópos képe

A gyógyszerek előállítása vegyipari folyamat, sok mesterséges anyag felhasználásával. Ezeknek egy része nehezen bomlik le, és miután szervezetünkben elvégezte a dolgát (pl. elvitte a hatóanyagot a felszívódás helyére, vagy csak elnyomta a  rossz ízét), távozik és a csatornákon keresztül bele kerül a természetes vizekbe. Nem szűri ki semmiféle szennyvíztisztító módszer. Egyféleképpen lehet  elkerülni  őket,  azzal, hogy meg se vesszük. Csak összetevőket kell elolvasni: minél rövidebb a sor, annál jobb.  

Legfontosabb a C-vitamin: aszkorbinsav, fehér vagy világossárga szagtalan kristály.  Se nem rózsaszín, se nem illatos.

http://vitaminbank.hu/c-vitamin.php

Ne a dizájn vagy a reklámok szlogenjei alapján döntsünk!

Gazda(g)ság és társadalom 5

Szemét kérdés...

Már jó pár éve működik a szelektív hulladék gyűjtés rendszere Magyarországon, mégis muszáj szót ejteni róla. Szerencsére a lakosság egy része belátta ennek fontosságát, és a környezettudatosan, lelkesen viszi le szétválogatott szemetét a gyűjtőszigetek konténereibe, ahonnan aztán itthon vagy külföldön kerül nek újrahasznosításra a flakonok, dobozok, üvegek.

A valóság sajnos az, hogy sok gyerekbetegsége van még a rendszernek, nem csak az, hogy vidéken alig működik. Először a wikipédia írását szeretném idézni :

A fenntarthatóság szempontjából azért problematikus az újrahasznosítás, mert a hulladékot, pl. csomagolóanyagokat előállító cégnél nem jelentkezik (motiváló mértékű) költségként a hulladék semlegesítése, ez a feladat az államra hárul. Ez a berendezkedés az eldobható csomagolást gyártó cégnek kedvez, mert a haszon nála keletkezik, az elhárítás költségei viszont nem. Ez a társadalom egészének rossz, mert az államnak az újrahasznosításra fordított pénzösszeget máshonnan kell elvonnia.

A másik oldal a felhasználók hanyagsága: talán sikerül mindenkinek a megfelelő konténerbe hajítania szemetét, de nem egyszer látni olyat, hogy a szépen különválogatott, elmosott, ép flakonokat dobálnak a műanyagos gyűjtőbe. 10x olyan gyorsan telik meg a konténer így, mintha összenyomva kerülnénk bele a palackok. Ez azt is jelenti 10x gyakrabban kell üríteni, azaz 10x sűrűbben jön a kukásautó. (Vagy napokig nézegetjük a konténer melletti halmokat) Ezzel már el is pazaroltuk az újrafelhasználással megspórolt energiát, és hiába fordítottuk drága időnket a válogatásra. Nyaraláskor sem felfújva pakoljuk be a gumimatracot a bőröndbe...

Akkor érnénk el igazán nagy előre lépést a problémakör megoldásában, ha  a szeméttelepek méretét lehetne csökkenteni. Ennek egy szelete csak az újrahasznosítás, egy másik a térfogat maximális kihasználására való törekvés a dobozok, palackok stb. összenyomásával. Nagyobb részt azonban azon múlik, hogy a boltokban mit veszünk meg és arra mennyire vigyázunk.  Ez időnként elég nehéz feladat, hiszen még se üveges tejet, se sampon-utántöltőt nem lehet kapni.  Rengeteg olyan áru van amit lehetne nagy tartályokban tárolni az áruházakban, amiből a vevők szépen leengedik a szükséges mennyiséget a saját maguk által oda vitt flakonokba. Mennyivel kevesebb tusfürdős-, mosogatószeres-, vagy müzlis-dobozt kellene gyártani! 

Az ábrándokon túl: már most is lehet szatyrot vinni magunkkal, és szólni, hogy nem kérünk újabbat. Lehet például 100-as papírzsepit venni a 10-esével csomagolt helyett, vagy lehet sok mindenből a nagyobb kiszerelést választani. Ezek egységára általában még olcsóbb is. A helyi termékek környezetvédő szerepéről meg már írtunk a 2. részben. A már megvásárolt termékek, ruhák, elektromos cikkek, használati tárgyak élete pedig meghosszabbítható ha a használati utasításnak megfelelően töltjük, mossuk, tisztítjuk.

Néhány szakértő-oldal:

• Minden a témáról: http://www.szelektiv.hu/
• A szelektív hulladékgyűjtés titkai: http://www.kvvm.hu/szelektiv/
• A hulladék specialista: http://www.humusz.hu/

2011 az Erdők Nemzetközi Éve

Tavaly az ENSZ a Biodiverzitás Nemzetközi Évévé nyilvánította 2010-et, idén az erdők fontosságára irányítják a figyelmet.

Reméljük ez a felhívás és a csatlakozó programsorozat sokakat közelebb visz  ahhoz, hogy értékelni tudja a természet szépségét. Az erdő a látogatója számára testi-lelki felfrissülést nyújt, és cserébe csak annyit kér, ne pusztítsuk el szemeteléssel, zajongással, ne elégedjünk meg monoton ültetvényekkel.

A Cuha - szurdok kapujában  - Fotó: Pap Gábor

 A témáról bővebben:

• http://www.diverziti.hu/2517/2011-az-erdok-nemzetkozi-eve/ 
• http://wwf.hu/index.php?p=hirek&sub=friss&ev=0&id=739
• http://tisztajovo.hu/2011/01/13/az-erdok-nemzetkozi-eve/

Általánosságban az erdőkről: 

• http://www.erdo.hu
• http://www.erdo.hu/jelentoseg.htm
• http://erdo.lap.hu/

Amit a magyarországi erdőkről tudni érdemes:

•  http://wwf.hu/index.php?p=hirek&sub=archiv&ev=2009&id=309 

Mindenkinek nyitott szemű, élményekkel, szépségekkel teli kirándulásokat kívánunk 2011-re!

Gazda(g)ság és társadalom 4

Még az ember se számít... 
  

A múltkor megnéztük hogyan hat az élőhelyek feldarabolódása az ott élő növény és állatközösségekre. Most pedig egy valós példa következik, arról hogyan szívatjuk saját magunkat a "minél olcsóbb annál jobb" elven kivitelezett beruházásokkal.

Adott egy falucska, mely közel fekszik egy nagyvároshoz, így a falusi nyugalom mellett élvezheti a város pozitív hatását. Határában sorra épültek a különféle nagy áruházak, bevásárló központok, benzinkutak, majd ezeket összekötötték egy gyorsforgalmi úttal: Örültek a falucska lakói a sok új munkahelynek és annak, hogy szinte minden kapható volt 1 km-es körzetben: bicikli, sörkülönlegességek, szekrénysor, stb. stb. -sorolhatnánk napestig. Az utak miatt messzebbről is jöttek a vásárlók, sehol nem volt panasz a forgalomra.

Aztán beköszöntött a 2010-es év, és csak esett az eső, esett, esett. A víz-víz-víz meg csak jött-jött-jött és egyre feljebb kúszott ...-hogy klasszikusokat is idézzünk. Ugyanis az építkezések miatt a falu szélén a víz lefolyási irányok megváltoztak. Ami azelőtt domb volt, az gödör lett, az elvezető csatornát pedig pár laza markolókanál-mozdulattal betemették. Most pedig 100 méteren se múlik, hogy több utcányi háznak kertje és pincéje van vagy tava. Szerencsére azért palack-postát még nem kell küldeniük a lakóknak. 

De talán ez az egyetlen módja, ahogy még nem keresték a felelőst és azt, aki segít nekik megoldani a problémát: kiássa a szükséges elvezető árkot. Ami nem 2 fillérbe kerül....

Eddig tart a történet, reméljük jó vége lesz. 

De érdemes elgondolkodni, vajon mennyire figyelnek az éltünket megkönnyítő beruházások a természet épségére, ha az emberek vagyonát (értsd: házát, életének biztos pontját) sem becsülik. Tényleg épülnek vadátjárók? Nem vágnak ketté védett területeket utakkal? Valóban értéktelenek a hírekben is hallható kisebb-nagyobb botrányok után beépített Natura2000-es területek?

Tegyük fel, ilyenek csak minden 10. beruházásnál történnek. A kár általában akkor is helyreállíthatatlan, a következményekről meg az előző részekben már írtunk.

Gazda(g)ság és társadalom 3

Kis ország, nagy ország 

Múltkor szóba került, hogy az gazdasági fejlődés velejárója az, hogy egyre több zöld terület épül be, egyre több út darabolja föl a természetes élőhelyeket. Miért baj ez?
Képzeljünk el egy-egy ilyen körbeépített területet úgy mintha egy kicsi ország lenne. Az ott élő fajok, állatok, növények, gombák, baktériumok, stb. a különböző szakmájú emberek. Mindegyiknek más-más táplálék kell, különböző méretű élettér, másokkal vannak kapcsolatban, másokat viselnek el vagy szeretnek a környezetükben.  Például a pékek közel laknak a gabonatermesztőkhöz és nem szeretik a fazekasokat. Az autószerelők mit sem érnek a gumisok nélkül, de a bicikliszerelőkkel harcban állnak a telephelyekért. Egy szakmában dolgozók segítik egymást, de az ország mindenből csak bizonyos létszámot tud eltartani.
Most képzeljük el, hogy ez az ország, 1x1 km alapterületű. Ezen az 1x1 km-en kell a minden szükséges élelmiszert megtermelni, és az utódokat fölnevelni. Ezen az 1 km² -en kell megoldani az oktatást, az egészségügyi ellátást, és a lakosok elszállásolását, hogy semmi luxust ne említsek.
Minél nagyobb egy ország alapterülete, annál többféle szakember fér el benne, annál bonyolultabb a rendszer, annál többféle lakossági igény lesz kielégítve.

Megfordítva: Minél kisebb egy ilyen terület, annál kevesebb fajnak van ott helye, annál egyszerűbb a rendszer, azaz szegényebb a közösség. Például nincsenek pékek, csak gabonatermelők. Azaz sokaknak nincs megfelelő tápláléka, mert a gabonát nem szeretik, csak a kenyeret. Ezek, legyenek mondjuk az autószerelők, hamar ki is pusztulnak, teret adva ezzel a bicikliszelőknek.  Most akkor az ország autó tulajdonos lakossága vagy lecseréli járművét biciklire, vagy nem tud közlekedni többet…
Élő példa erre egy olyan eset, amikor eltűnnek a szúnyogok. Nem is lenne rossz… de akkor a szúnyoglárvát fogyasztó halnak is és a felnőtt szúnyogot fogyasztó madárnak is más táplálék után kéne néznie. Például méhek után, ami sok gyümölcsfa beporzója… azaz a méhek létszáma is lecsökken, ami a gyümölcstermés elmaradásához vezet.
Nem csak a természetes életközösségek igénye a megfelelő nagyságú terület, hanem a termesztett növényeké is. Minél kisebb egy gabonatábla, annál nagyobb kárt tud benne tenni egy-egy jégeső, tűzvész vagy akár annál több növény szenved egy közeli út forgalmának szennyezésétől. Nem csak satnyább lesz, hanem még el is raktározza a kipufogó gáz mérgeit, amit aztán megeszünk.
Egy szó mint száz, itt is igaz az a természeti törvény, hogy a nagyság és sokféleség megvéd a fertőzésektől, a természet erőitől, és az ember pusztítástól is. Egy kicsit…

Vízkereszet: beteljesedik a fenyők végzete

Sok természet-szerető ember tekint ellentétes érzelmekkel a karácsonyra. A szeretet ünnepén, hagyományból ki kell vágni egy élő fát. Persze lehet műfenyőt venni, de akkor se a látvány, se az illatok nem igaziak.
Talán félig megnyugodhat a lelkiismeretük, hiszen a fákat pont erre a célra termesztik. Ugyan úgy ahogy a búzát, kukoricát, energia-ületevényeket, vagy hogy durvább példákat mondjunk: csirkéket, teheneket, disznókat...
Az ország nyugati felének lakosai pedig teljesen megnyugodhatnak: fájuk vízkereszt után sem csupán szemét lesz, hanem például komposzt. Erről ír az origo.hu zöld blogja:
http://365.postr.hu/talajtakaro-lesz-a-karacsonyfakbol-sopronban-es-gyorben

Gazda(g)ság és társadalom 2

Amikor a kevesebb több

Mit is jelent a gazdasági fejlődés? Több gyárat, üzemet, szolgáltató céget. Kicsiket és nagyokat egyaránt, amik évről évre nagyobb hasznot termelnek maguknak és adóikon keresztül az államnak. Ez mindenképpen több munkahelyet teremt, és jobb esetben a bérek növekedését is maga után vonja. Viszont a termékek minősége nem feltétlenül javul, mert ezt a piaci versenyhelyzet befolyásolja. Ráadásul mindig lesz egy olyan társadalmi réteg, amelyik a legolcsóbb termékeket fogja megvenni az  ár/érték arány figyelembe vétele nélkül.

A fejlődés következménye a szállítás és a közlekedés fokozódása, ami előbb-utóbb új utak építéséhez vezet. Persze az nem hátrány, ha egyre gyorsabban tudunk majd egyre nagyobb távolságokat megtenni. Legalábbis a kényelem szempontjából nem az...

Azonban utak egyre több termőterületet vagy természetes élőhelyet foglalnak el.  Ráadásul a megmaradó területek is egyre kisebbek lesznek, egyre kevésbé tudják megóvni saját életközösségüket. De erről majd legközelebb, most inkább maradjunk a saját "életközösségünknél".

Az ember mindig többet akar, ez a mozgatója mindennek. Ám kérdés, hogy muszáj ennek feltétlenül anyagi javakban megjelennie? Nem lenne jobb több szabadidő? Több kedvesség? Kipihentebb kollégák? Mosolygósabb arcok az utcán? Nem ezektől éreznénk jobban magunkat? Természetesen van egy létminimum, ami kell a kiegyensúlyozott élethez, de ez a blog most nem kis országunk szociopszichológiai elemzéséről szól. Ezek a kérdések is hozzá tartoznak a természetvédelemhez, hiszen egy pénzorientált világban a természet nem érték. Félreértés ne essék, nem az őskorba kell visszamenni, és nem is szabad egy utópisztikus világról ábrándozni. Annyiról lenne szó, hogy nem muszáj részt venni a világot uraló gazdasági versenyben.

Egy-egy város vagy ország igényeit 80-90%-ban ki lehetne elégíteni helyben termelt és feldolgozott élelmiszerrel, ott gyártott termékekkel. Nem kellene sok milliót költeni a szállításra majd a légszennyezés csökkentésére. Igen, a cégeknek megéri nagyban termelni, de ha nem lenne erre lehetőségük, akkor a kisebb helyi üzemek is pont annyi embernek adnának munkát, mint a nagy gyárak.

Mit tehetünk mi ezért? Lehetőleg helyi termékeket vásárolunk. Nem dőlünk be a reklámoknak és a csomagolásoknak. Az előbbi úgyis kozmetikázott, az utóbbi meg a szemétben végzi.

Ehhez általában nem kell sok pénz, ahogy az pl a Karácsony mumusa bejegyzésben is olvasható.

 

Gazda(g)ság és a társadalom változásai

Érdekes cikket olvashatunk az index honlapján, az elöregedő társadalmakról. Magyarországon ez a téma még pikánsabb a nyugdíj-reform és a csökkenő népesség miatt.
A cikk alapjául szolgáló tanulmány gazdasági szempontból közelíti meg a kérdést, mégis elfelejt egy fontos dolgot: Földünk erőforrásai végesek. Így a gazdasági fejlődés sem lehet végtelen.
Az emberiségnek, főleg a fejlett országok lakóinak szembe kell nézni a problémával, hogy ha kevesebb gyerek születik, de a születéskor várható élettartam 70 fölött van, akkor pár évtized múlva egyre több nyugdíjas lesz, egyre kevesebb munkaképes ember mellett. Persze, ha meg sok gyerek születik, akkor túlnépesedik a Föld….
Az elöregedő társadalom mindenesetre nem kedvez a gazdasági fejlődésnek, legalábbis a mostani társadalmi berendezkedés mellett biztosan nem.
Lehet, hogy ideje lenne átgondolni céljainkat és jólétünk mértékegységeit. Ha szeretnénk, hogy unokáink gyerekei is élhető világba szülessenek, akkor ideje lenne a hosszútávú jövő biztosításán elgondolkodni. Ma, a 21. században, büszkék vagyunk tudományos eredményeinkre, technikai fejlettségünkre. Nem kellene ezeket a rövidtávú (értsd: egy emberöltő) meggazdagodás helyett arra használnunk, hogy utódainknak is legyen  majd egy élhető bolygójuk?
És hogy kerül mindez egy természetvédelmi blogba? Úgy, hogy a gazdasági fejlődés alapja a Föld: a termőterület, az erdők, az óceánok, az ásványkincsek, az energia, legyen az megújuló vagy nem megújuló. Ehhez jön hozzá az emberek munkája, ami gazda(g)sággá változtatja a forrásokat. Ezeket lehet úgy irányítani, hogy rövidtávon sokat használunk és nyerünk, meg úgy is, hogy a Föld ökológiai rendszerének bölcs fogaskerekévé válunk, és nem romboljuk azt amiből élünk.