2011. február 23., szerda

300 millió éves helikopterek

Dr Ambrus András képe a Körinfo honlapjáról
Fokozottan védett fajokkal foglalkozó sorozatunkat egy 'őskövülettel' kezdjük, az egyetlen, hazánkban  ilyen státuszt élvező szitakötővel:
A Cordulegaster heros, magyarul ritka hegyiszitakötő vagy másik nevén kétcsíkos hegyiszitakötő a Soproni-hegységből a Mecsekből, az Őrségből és a  Zselicből ismert. Lárvája 4-5 év alatt fejlődik ki, viszonylag kisebb magasságok, hegylábak, dombvidékek árnyékos, köves vízfolyásaiban. Magyarországon kívül csak Ausztriában, Szlovéniában és Horvátországban fordul elő. A faj fennmaradása az osztrák, a szlovén és a magyar populációk túlélésén múlik. Legnagyobb veszélyeztető tényező a tarvágásos erdészeti beavatkozás, ami a patakok vízjárását kiegyenlítetlenné teheti, illetve megszünteti az árnyékolást. Eszmei értéke: 100000 Ft.

A szitakötőkről általában:
forrás: http://www.mecsek.gportal.hu
A szitakötőkkel kapcsolatos egyik legérdekesebb tény, hogy őseik kb. 300 millió éve a karbon korban jelentek meg, mint a szárazföld egyik első hódítói. Egyik, kövületekből ismert fajuk (Meganeura monyi) 70 cm-es szárnyfesztávolsággal rendelkezett, amivel kiérdemli a valaha élt rovarok között az 'egyik legnagyobb' címet. Fénykorukat a Permben élték, amikor a mai ismert rendek első képviselői is megjelentek. Azóta ugyan már csak egykori tündöklésük halvány holdvilágában tetszelegnek, de még mindig benépesítik Földünk jelentős édesvízi élőhelyeit, a tundrától a hegységeken át a  trópusokig,  a nagy tavaktól a sivatagokon át a faodúkban összegyűlő esővizekig.
Életük elképzelhetetlen víz nélkül: a nőstény az iszapba vagy a vízinövények szöveteibe rakja petéit, amik tökéletlen átalakulással fejlődnek ki, azaz nincs bábállapotuk. A petéből kb. két hét alatt kell ki az előlárva, ami már hasonlít is felnőttkori formájára. Nála kisebb lárvákat, apró állatokat eszik és fokozatosan, akár 9-15 vedléssel alakul át kifejlett szitakötővé. Ennek a folyamatnak az időtartama fajonként nagyon különböző, 2 hónaptól akár 4-5 évig is eltarthat. Azonban az imágók, azaz a kifejlett szitakötők  a  magyar klímán ősszel elpusztulnak, egy kivétellel: az Erdei rabló, a vizektől viszonylag távol, erdőkben telel át. A lárvák is vérszomjas ragadozók, sőt kannibálok: saját fajtájukba tartozó náluk kisebb méretű lárvákat is megesznek, a frissen vedlett még puha kültakarójú fajtárs pedig még azonos méret esetén is könnyű, energiadús préda.

forrás: http://ismeret.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=71257
 A nagyobb testű szitakötőfajok idősebb lárvái pedig még az ebihalakat is megeszik,a hogy ez a fenti képen is látszik.. A lárvák 'fegyvere' az álarc, ami az alsó ajkukból alakult zsákmányoló eszközzé. Villámgyorsan kinyújtható és visszahúzható, így a végén lévő mozgatható karmokkal akár 1 cm-ről is megragadhatják zsákmányukat. Ez a szerv onnan kapta a nevét, hogy egyes fajoknál, mintegy álarc eltakarja a szájszerv többi részét.  
Lárva -állapot utolsó pillanatai
A lárvák fő ellenségei a vizi poloskák és bogárlárvák, illetve néhány halfaj. Védekezésként nem tudnak jobb taktikát bevetni mint a rejtőzködés: színben beleolvadnak az iszapba, elrejtőznek a vízinövények között.  Legkockázatosabb cselekedetük a felnőtté válás, azaz az átváltozás. Ehhez megfelelően védett hely és idő kell. Általában az éjszakát vagy kora hajnalt választják, amikor felnőttkori fő ellenségeik a nádi énekesmadarak alszanak. A legjobb egy szélcsendes, enyhe hajnal, amit meleg nap követ. Ha eljött az idő, a lárva kimászik a vízből és keres egy vedlésre alkalmas helyet, például egy növényt, amibe jól meg tud kapaszkodni. Ekkor bőre alatt már látszik az imágó kültakarója és szemei. Amikor megtalálta  a megfelelő helyszínt a 'rituáléhoz', pumpáló mozgással megnöveli saját tréfogatát, amitől lárvabőre a hátoldalán Y alakban fölhasad. Egy kecses hátrahajló mozdulattal kiszabadítja lábait, szárnyait és torát, amivel légcsőnyílásai is szabaddá válnak, majd potrohát is kihúzza a szűk bőrből. Szárnyai ekkor még kis csökevények. Potrohának pumpáló mozdulataival feltölti a az üreges ereket, aminek következtében lassan kifeszülnek áttetsző röpítő-készülékei, és már használhatók is!
Felnőtté válás
A még nem teljesen színes szitakötő egy alkalmas, biztonságos pihenőhelyet keres, ahol megszáradhat, például egy fát. Testének teljes megszilárdulásáig ugyan még napoknak kell eltelnie, de néhány óra múlva már nagyobb távolságokat is képes megtenni. Fő feladatuk a táplálkozás: szinte folyamatosan vadásznak náluk kisebb repülő rovarokra. Sok szitakötőfaj más rovarok tömeges megjelenéséhez igazítja a kelését, így biztosítva ezzel saját fajának túlélését. Kb. két hét intenzív zabálás alatt elnyerik végső színezetüket, megerősödnek, ivaréretté válnak. A zsákmány megszerzésekor látásukra hagyatkoznak, mivel más érzékszervük nincs. is. Nemcsak szemeik feltűnően nagyok, hanem fejüket is tudják mozgatni. Lábaik előre tolódtak, ami könnyebbé teszi a zsákmány megragadását, de nehézkessé a járást. Nem is szeretnek sétálgatni, inkább 32 'hatalmas' szárnyizmukra hagyatkozva repülnek akár széllel szemben, hátrafelé, vagy egyhelyben is. 
levegőakrobaták
 A hímeknek 'birodalma' van, amit kétféle taktikával őriznek: Vannak olyan fajok, amik őrhelyükön strázsálnak, és csak időnként járőröznek, elűzik a betolakodó fajtársakat. Más fajok pedig állandóan járőröznek, ezzel nem csak térben hanem időben is felosztják az élőhelyet.
A nyár egésze evéssel és szaporodással telik. Különlegességük, hogy a rovarok többségével ellentétben hímek és nőstények is többször párzanak, bár a termékenyítéshez egyszer is elég volna. Sőt, a hím képes az előző párzásból származó ivarsejteket a nőstény ivarszervéből eltávolítani. A siker, azaz a génjeinek továbbörökítése érdekében pedig megragadja nőstényét és a peték lerakásig el sem engedi. A párválasztást is csupán látásuk segíti,  még ferromonokat sem bocsájtanak ki.

Kutatás-történet:
 A hazai szitakötő kutatás, nem bír túl régi hagyományokkal. Az első jeles tudós, aki ezekkel a gyönyörű ragadozó rovarokkal foglalkozott Kohaut Rezső volt. 1896-ban adta ki a hazai szitakötőfajokkal foglalkozó könyvét, aminek határozókulcsai még ma is nagy segítséget jelentenek az odonatológusoknak azaz a szitakötőkkel foglalkozó kutatóknak. 
Az USA-ban a "szitakötőzés" ugyan olyan hobbi mint a madarászás vagy lepkészés. A szitakötők latin neve (odonata) után 'oding'-nak hívják ezt az elfoglaltságot.


Szerepük a világ kultúráiban:
Hopi indián edény szitakötő mintával
Az európai kultúrákban a szitakötők a gonoszt jelenítik meg. Angliában az ördög varrótűjének is hívják, de nevének (dragontfly) szó szerinti fordítása is árulkodó: sárkánylégy. Egy román mesében az ördög által megszállott lóként szerepel, a svédek mondái szerint az ördög a szitakötők segítségével méri meg az emberek lelkét, Portugáliában pedig a szemeket lopkodják. Wales-ben a viperák szolgái, Dél-Angliában pedig az néphagyomány, hogy követik és összeragasztják a sérült kígyókat.
Az indiánok körében gyorsaságot és aktivitást szimbolizál, a Navahoknál pedig a tiszta vizet. Sok helyen megjelenik mint díszítő-elem. 
Indonéziában ízletes csemegének számít a lárva és az imágó is, Kínában pedig orvosságként használják. A japánok nagy tiszteltben tartják ezeket a rovarokat, az erőt, bátorságot és boldogságot szimbolizálják számukra. Sokszor jelennek meg a művészetben és az irodalomban. Külön neve van majdnem mind a 200 ott élő szitakötőfajnak. A japán  szülők szívesen adják fiúknak a szitakötő jelentésű Tombo nevet. Országukat alkotó szigetek formáját is szitakötőhöz hasonlítják, sőt Japán korábbi neve ugyan az mint a szitakötő szó archaikus formája. A mondabeli országalapítót megcsípő szúnyogot pedig egy szitakötő falta fel, azonnal. 

Művészetben:
René Lalique: A Szitakötőnő
A szecesszió Art Nouveau irányzatában népszerű motívum volt a szitakötő. Rengeteg ékszeren, poszteren és bútoron jelent meg, a leghíresebb talán René Lalique alkotása a Szitakötőnő.
Hazánkban egy kiemelkedő szobor emlékezik meg eme csodálatos rovarról: Kiss István szobrászművész alkotása, mely Budapesten, a Vérmezőn csodálható meg:



További olvasnivalók és források:



Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)