2013. március 22., péntek

A csöpögő csapokon túl...

Ma van a víz nemzetközi világnapja, amit immár 20. éve ünneplünk. Minden évben egy jelmondatot választanak, ami segít a víz felhasználás körüli problémák egy-egy szeletének jobb megértésében.
Idén arra hívják fel a figyelmet, hogy a Földön vannak olyan emberek, akik súlyos betegségekkel küzdenek a vízhiány, vagy a szennyezett ivóvíz miatt.
2013 - A nemzetközi vízügyi együttműködés éve! - Jusson a Földön mindenkinek tiszta ivóvíz!
Nekünk van annyi, hogy még a WC-t is azzal öblítjük le. Innen, -gondoljuk a monitort bámulva - elég nehéz tenni azokért, akiknek nincs. De a különböző, ezzel foglalkozó alapítványok támogatásán túl, fontos, hogy értékeljük amink van!
Az országban a legtöbb helyen iható a csapvíz. Persze még a fővárosban is vannak olyan kerületek, ahol a jó minőségű vezetékes vizet a régi csövek szennyezik. Ennek ellenére, indokolatlanul nagy az ásványvíz fogyasztásunk. Ráadásul az ásványvízként forgalmazott palackozott folyadékok sokszor alig különböznek a csapból folyó víztől. Kevés az igazán értékes összetételű közöttük. A pet-palackok meg szelektíven gyűjtve is rengeteg fosszilis energiát 'fogyasztank' gyártásuk, szállításuk, újrafeldolgozásuk során. Aki a buborékokért vesz vizet, az is választhatná inkább a szódát, visszaváltható palackokkal.

Azon egyenlőre nem tudunk változtatni, hogy olyan helyen is ivóvíz folyik a csapból, ahol nem szükséges. De nagyon sokat tehetünk, hogy ne szennyezzük tovább meglévő vízkészleteinket! A csatornába kerülő szennyvizet tisztítás után a folyókba engedik vissza. A mosószer-maradványoktól, felületaktív anyagoktól, foszfátoktól, nitrátoktól nem lehet tökéletesen megszabadítani az odakerült vizet. Ugyan ez a helyzet a gyógyszer-maradékokkal, amik még veszélyesebbek, erősebb hatással vannak a vízben élő állatokra. Ebből a szempontból is érdemes megfontolni, hogy feltétlen szükség van-e az adott gyógyszerre vagy esetleg helyettesíthető mással.

Tengerparton medencében? 
 
Ma Magyarországon az egy főre eső vízfogyasztás 150-200 l/nap. Ebbe nem számít bele a közvetett vízfogyasztás, ami a megvásárolt élelmiszerek, tisztítószerek, ruhák, stb előállításához kell. Bele sem gondolunk, de a legtöbb gyártási folyamatban nagy mennyiségű vizet használnak.
Víz kell a termőföldek öntözéséhez, az állatok itatáshoz, remélhetőleg szálláshelyük takarításhoz is. Víz kell a betakarított termények tisztításához, feldolgozásához, az élelmiszerek előállításához. Minden kidobott étellel, közvetve vizet is pazarlunk, hiszen hiába használták azt az előállítás során. Ugyan így, jelentős mennyiségű vizet fogyaszt a textilipar is. Pl. 1 db póló előállításhoz 2495 l vízre van szükség. Természetesen víz kell a vegyszerek, tisztító-, tisztálkodó-szerek előállításhoz, és a kőolaj finomításhoz is (ráadásul szinte mindent autóval szállítanak!). Minden nap használunk valamennyi papírt is. Az újrapapír gyártása 75%-kal kevesebb vizet igényel, mintha fából állítanák elő ugyan azt a mennyiséget. További meghökkentő számadatok olvashatók itt.
Az ökológia lábnyom mintájára, ma már a vízlábnyomunk is mérhető. Alaposan körüljárta a témát a WWF is.

Források és további érdekességek a témában:

2013. március 21., csütörtök

Az erdők világnapja

A többi nagy, természet-vagy környezetvédelmi világnap között, ez valahogy el szokott felejtődni. Pedig érdemes figyelni az erdőkre. A fák Földünk tüdejeként működnek, mégis egyre fogynak az erdős területek. Pedig  egy természetessen növekvő erdő, a levegőtisztításon túl rengeteg más funkciót tölt be még egy városi ember életében is.
Csak, hogy a közelmúlt eseményeit említsem: az erdő a hófúvást is megakadályozza, a szél nem tudja kilométereken át hordani a havat, betemetve utat, házat, embert. Ugyan így, áradásnál a fák lassítják a víz lefolyását, ezzel több időt biztosítanak a párolgásnak, szivárgásnak.
A megfelelően művelt erdő értékes faanyagot ad bútornak, épületeknek vagy akár tüzelőnek is. Nem beszélve az irdatlan mennyiségű papírról amit elhasználunk nap mint nap.
Akinek van ideje az erdőben csatangolni és megismerkedni az ott élő növényekkel, állatokkal, gombákkal megtapasztalhatja mennyi gyógyító vagy ehető faj él hazánkban is. A szedret, szamócát mindenki ismeri, de melletük ott a csipkebogyó ami elsőrangú vitaminforrás (de sokan nem tudják, hogy 50 C° fölött megsemmisül a C-vitamin), de a som, és a berkenye is remek lekvárként eltéve. Ilyenkor van szezonja a medvehagymának, ami mellett a gyeremekláncfű, a tyúkhúr és még a csalán is finom, egészséges étel alapanyaga lehet.  Ehető gombák, kora tavasztól késő őszig teremnek, amik hozzáértéssel és biztos tudású szakember segítségével szintén olyan ásványi anyagokat is tartalamznak, amiket máshonnan nehéz beszerezni.
A vadon élő állatok is kedvelt étkek, melyek egyedi ízét csak egy valóban szabadon élő, igényei szerint mozgó és táplálkozó állat húsa adhataj vissza. A többi, sok ezer állat pedig fontos része az ökoszisztémának. A kellemetlenkedő szúnyogoktól kezdve a gyönyörűen daloló madarakig, mindegyiknek megvan a maga feladata a természet körforgásában, pl. a beporzásban, magok terjesztésében vagy az elhalt anyagok lebontásában.
Akinek nincs ideje, kedve ilyesminek utánnaolvasni vagy csak ritkán van alkalma a természetet járni, az is találhat örömet az erdőben. Egy séta a fák között elsőrangú rekreációs tevékenység. A zöld szín látványa, a friss levegő, a zajszennyezéstől mentes terület pár óra alatt mindenkit felfrissít, aki hajlandó észrevenni a benne rejlő értékeket. A mozgás, a vérkeringés 'beindítása' mellett a fejeket is ki lehet szellőztetni akár egy réten piknikezve is.
Vigyázzunk hát erdőinkre! Megfontolt papír- és fa- használattal, körültekintő fürdő- és tisztítószer választással is sokat tehetünk még meglévő erdeinkért. Kirándulóknál pedig alapszabály, hogy az erdőben semmit nem hagyunk ott és belőle semmit nem hozunk el! Őrizzük meg megfizethetetlen értékienket is!

Ajánló:
Amit a magyarországi erdőkről tudni érdemes:
Kincsestárak: