2011. november 21., hétfő

Villányi Télibagoly

Akár egy bor neve is lehetne, hiszen nincs is jobb a hosszú téli estéken mint egy kis forraltbor... De nem, ez egy lepke, ami késő ősszel rajzik. 


A bagolylepkék már egyszer előkerültek itt a blogban, de a tavaszi fésűsbagoly, egy viszonylag távoli rokona ennek a fajnak. Persze ez a 'távolság' csak a bagolylepkék népes családjában számít nagynak. Érdemes megemlíteni a további besorolás-halmazokat is: szegfűbaglyok alcsaládján belül a  fabaglyok (Xylenini) nemzetségbe sorolható. Tudományos nevén a Polymixis rufocincta isolata ráadásul egy endemikus alfaj, ami színében különbözik a törzsalaktól és itthon is csupán a Villányi hegységben, a Szársomlyón található meg. A törzsalak (Polymixis rufocincta) a Kis-Ázsiában és a Balkánon él, észak felé az Alpok déli lábáig húzódik föl. A faj elterjedési területeinek szélein elszigetelt csoportok is találhatók - ez a szársomylói is ilyen -, melyek az idők során önálló alfajjá alakultak.  

A faj életciklusáról sajnos nagyon keveset tudunk még: a déli, füves lejtőket kedveli, éjjel repül és október-december környékén láthatók a kifejlett példányok.  Először a hímek bújnak elő, majd november elején már mindkét nem tömegesen lepi el a fénycsapdákat. Az enyhébb éjszakákat jobban csípik, de 0 C° alatt is össze lehet 1-1 példánnyal futni. Kutatások hiányában sajnos még a tápnövénye sem ismert, pedig ez igazán fontos lenne a faj védelme szempontjából. Valószínűleg pete formájában telel át, ugyanis a törzsalak is így tesz. Az, a mediterrán területeken korán fejlődésnek indul, majd a földbe húzódik, ahol előbáb formájában nyugalmi állapotba kerül. Ezzel valószínűleg kikerüli a mediterrán forró, száraz nyár megpróbáltatásait. A kifejlett példányok nappal sziklákon ücsörögnek, és nem tudni miért, de nem szeretik az árnyékot.

A fajt vörös-könyvi besorolása szerint a kipusztulás közvetlenül fenyegeti, az élőhelyvédelmi irányelv pedig a Natura 2000 területek egyik jelölőfajának tekint. A kipusztulás elsősorban kicsi élőhelye miatt fenyegeti. Ráadásul a Szársomlyón egy bánya működik, ahol a mészkőkitermelés módszere jelentősen károsítja a környező élővilágot. Hasonló probléma, hogy a lakosság felhagyott a legeltetéses állattartással, aminek következtében ezek a déli lejtősztyepp rétek elkezdtek becserjésedni. Cserébe egyre intenzívebb a szöllőművelés, ami sajnos nem megy vegyszerek nélkül. Ezt persze nem lehet csak és kizárólag a szöllőtőkékre permetezni, az ízeltlábúak növényevők révén pedig közvetlenül érintkeznek a kemikáliákkal. Több más faj esetében megfigyelték már, hogy megfogyatkoztak a szőllő-permetek használata miatt. Valószínüleg nincs ez másképp a télibagollyal sem. Meg kell említeni, mint veszélyeztető tényezőt a terepmotorozást, a sárkányrepülőzést, a kíváncsi turistákat, akik engedély nélkül lépnek be a fokozottan védett részekre, na meg a közeli település ultramodern utcai lámpáit, ami nagy távolságokról is odavonza a lepkéket. 

Eszmei értéke: 100 000 Ft
Elkészült a fajvédelmi terv is, mely mindenek előtt azt szorgalmazza, hogy tudjunk meg többet a faj életciklusáról, táplakozásáról, valamint biztosítva legyen az élőhely fennmaradása.  


Forrás:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése