2011. április 18., hétfő

A bagoly, ami lepke....

Újra egy ízeltlábú kerül sora: a Magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana Schmidtii). Kezdjük egy kis rendszertannal:  a valódi lepkék alrendjén belüli bagolylepke-alakúak családcsoportjába tartozó lepkék mind zömökek és szőrösek. Ráadásul sokan vannak és általában éjjel mozgolódnak. A bagolylepkék családja a legnépesebb, rengeteg alcsaláddal. 

A magyar tavaszi fésűsbagoly nem véletlenül élvez védettséget: a kárpátmedencén kívül csak Törökországból ismert. Ez a faj is posztgalciális reliktum, itthon az alföldek és a középhegységek tatárjuharos tölgyeseit kedveli. Kevés helyen fordul elő, de ott sokan vannak. Áprilisban és májusban repül, eddig azt feltételezték a kutatók, hogy tápnövénye a tatárjuhar, de egy hernyókon végzett kutatás az ellenkezőjét bizonyította be: A hernyók az eléjük tett levelek közül a juhart messze elkerülték és inkább a csertölgyet eszegették. A faj veszélyeztetettségének fő oka élőhelyének eltűnése, az öreg erdők kitermelése.
A faj legjelentősebb állományai a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén találhatók.
Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Ha a fajról nem is tudunk ennél sokkal többet, azért érdemes megismerkedni azzal, akiről a nevét kapta: Dioszeghy László Erdélyi tájképfestőként kereste kenyerét, a lepkészet csak szenvedély volt számára. De olyan szenvedély, hogy lakhelyét is e szerint választotta. Az Arad megyei Borosjenő közelében mind a hegyvidéki, mind az alföldi fajok gyűjthetőek voltak. Életében 40000 fajt gyűjtött és rendszerezett, mely egy részét ma is a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. A többin a világ számos múzeuma osztozik. Továbbiak a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3szeghy_L%C3%A1szl%C3%B3 olvashatók róla.



Források és még néhány link az érdeklődőknek: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése