Győrszentiván környékének természetvédelmi értékei

Sokan nem is gondolnák, hogy a Győrszentiván környékén elterülő meszes homokpusztagyepek hány féle védett és különleges növény-, és állatfajnak adnak otthont. Pedig ezek az élőhelyek kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bírnak, hiszen itt él számos, a kontinentális éghajlatra jellemző faj, melyek tőlünk nyugatabbra már nem találhatók meg. 

Meszes homokpusztagyep hegyi árvalányhajjal  (Stipa pennata)

Ezek a homokpusztagyepek a Kisalföld magyarországi részének legszárazabb területei közé tartoznak. Hajdanán legelőként hasznosították, majd egyre nagyobb területeken történt homokfásítás fekete fenyővel, akáccal. A nagyobb természetességi állapotban megmaradt gyepfoltok mai megléte a 40 éves szovjet katonai jelenlétnek köszönhető, hiszen 1990-ig ez a rész a civilek elől elzárt terület volt így megmenekült az újabb gyepfeltörésektől, mezőgazdasági művelés alá vonás alól. A katonai tevékenység nyomai a mai napig láthatók a növényzet alatt tankállások, bunkerek, elhagyott laktanyák formájában. A katonai gyakorlatozások megszűnése után megindult a terület becserjésedése, agresszívan terjed az akác és a bálványfa valamint más lágyszárú özönfajok is / magas aranyvessző (Solidago gigantea), selyemkóró (Asclepias syriaca)/ ami jelentős természetvédelmi problémát jelent.  A táj rendkívül mozaikos képet mutat, a meszes homokpusztagyepeken kívül, megfigyelhetünk még homoki tölgyes, homoki nyáras-borókás állományokat is a természetes vegetációk képviselői közül.

Homoki nőszirom (Iris arenaria)

Az egyik legjelentősebb védett növényfaj itt, a homoki nőszirom (Iris arenaria) amely Natura 2000 jelölő faj is egyben (az Európai Unió közössége szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró faj). A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó növény. Az egy-két virágú szár mindössze 6-12 cm magas. Április közepétől májusig virágzik. Egyes virágai egyetlen nap alatt elnyílnak.

A homokpuszták további védett növényei közül pár példa:

Kései szegfű
(Dianthus serotinus)

Fekete kökörcsin
(Pulsatilla nigricans)

                              

Tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Hússzínű ujjaskosbor
(Dactylorhiza incarnata)

Az orchideafélék közül is számos faj képviselteti itt magát:

Vitézkosbor
(Orchis militaris)

Poloskaszagú sisakoskosbor
(Anacamptis coriophora)

Sömörös pettyeskosbor
(Neotinea  ustulata)

A homokpuszták extrém körülményei valódi paradicsomot jelentenek egyes rovarok számára. Jelentős populációi élnek itt a ritka és  potenciálisan veszélyeztetett magyar futrinkának (Carabus hungaricus).

Közönséges nünüke
(Meloé proscarabaeus)

Magyar futrinka
(Carabus hungaricus)

Imádkozó sáska (Mantis religiosa) áldozatával

Nappali lepkefajok közül a leggyakoribbak:

Kardos lepke (Iphiclides podalirius)

Fecskefarkú lepke (Papilio machaon)

Fürge gyík (Lacerta agilis)

A kétéltűek közül a zöld varanggyal (Bufo viridis), a barna varanggyal (Bufo bufo), a levelibékával (Hyla arborea) és az erdei békával (Rana dalmatina) találkozhatunk. A hüllők közül leginkább  a fürge (Lacerta agilis) és a zöld gyík (Lacerta viridis) kerülhet szemünk elé.

A homokpusztákon és környékükön 102 madárfaj él. Közülük kiemelkedő fontosságú a fekete gólya (Ciconia nigra), a holló (Corvus corax) és a kerecsen sólyom (Falco cherrug). 

Aki szeretné megismerni a szentiváni homokpuszták élővilágát testközelből is, annak szeretettel ajánljuk, a 2010.-ben a Föld napján, átadott bemutató tanösvény bejárását. A tanösvény a győrszentiváni új temetőtől indul, ahova a Vajda utcán lehet kijutni, Győrből a 31-es busszal közelíthető meg.

Kedvcsinálónak nézzék meg a tanösvényről készült videót:

https://www.youtube.com/watch?v=8lC9pWf-ts4&feature=youtu.be

Források és további érdekességek:

http://www.ferto-hansag.hu/ptk_ismerteto

http://www.kisalfoldilife.hu/

http://www.greenfo.hu/programok/2014/05/14/termeszetvedelem-katonai-teruleteken-nemzetkozi-termeszetvedelmi-konferencia

Villányi Télibagoly

Akár egy bor neve is lehetne, hiszen nincs is jobb a hosszú téli estéken mint egy kis forraltbor... De nem, ez egy lepke, ami késő ősszel rajzik. 

A bagolylepkék már egyszer előkerültek itt a blogban, de a tavaszi fésűsbagoly, egy viszonylag távoli rokona ennek a fajnak. Persze ez a 'távolság' csak a bagolylepkék népes családjában számít nagynak. Érdemes megemlíteni a további besorolás-halmazokat is: szegfűbaglyok alcsaládján belül a  fabaglyok (Xylenini) nemzetségbe sorolható. Tudományos nevén a Polymixis rufocincta isolata ráadásul egy endemikus alfaj, ami színében különbözik a törzsalaktól és itthon is csupán a Villányi hegységben, a Szársomlyón található meg. A törzsalak (Polymixis rufocincta) a Kis-Ázsiában és a Balkánon él, észak felé az Alpok déli lábáig húzódik föl. A faj elterjedési területeinek szélein elszigetelt csoportok is találhatók - ez a szársomylói is ilyen -, melyek az idők során önálló alfajjá alakultak.  

A faj életciklusáról sajnos nagyon keveset tudunk még: a déli, füves lejtőket kedveli, éjjel repül és október-december környékén láthatók a kifejlett példányok.  Először a hímek bújnak elő, majd november elején már mindkét nem tömegesen lepi el a fénycsapdákat. Az enyhébb éjszakákat jobban csípik, de 0 C° alatt is össze lehet 1-1 példánnyal futni. Kutatások hiányában sajnos még a tápnövénye sem ismert, pedig ez igazán fontos lenne a faj védelme szempontjából. Valószínűleg pete formájában telel át, ugyanis a törzsalak is így tesz. Az, a mediterrán területeken korán fejlődésnek indul, majd a földbe húzódik, ahol előbáb formájában nyugalmi állapotba kerül. Ezzel valószínűleg kikerüli a mediterrán forró, száraz nyár megpróbáltatásait. A kifejlett példányok nappal sziklákon ücsörögnek, és nem tudni miért, de nem szeretik az árnyékot.

A fajt vörös-könyvi besorolása szerint a kipusztulás közvetlenül fenyegeti, az élőhelyvédelmi irányelv pedig a Natura 2000 területek egyik jelölőfajának tekint. A kipusztulás elsősorban kicsi élőhelye miatt fenyegeti. Ráadásul a Szársomlyón egy bánya működik, ahol a mészkőkitermelés módszere jelentősen károsítja a környező élővilágot. Hasonló probléma, hogy a lakosság felhagyott a legeltetéses állattartással, aminek következtében ezek a déli lejtősztyepp rétek elkezdtek becserjésedni. Cserébe egyre intenzívebb a szöllőművelés, ami sajnos nem megy vegyszerek nélkül. Ezt persze nem lehet csak és kizárólag a szöllőtőkékre permetezni, az ízeltlábúak növényevők révén pedig közvetlenül érintkeznek a kemikáliákkal. Több más faj esetében megfigyelték már, hogy megfogyatkoztak a szőllő-permetek használata miatt. Valószínüleg nincs ez másképp a télibagollyal sem. Meg kell említeni, mint veszélyeztető tényezőt a terepmotorozást, a sárkányrepülőzést, a kíváncsi turistákat, akik engedély nélkül lépnek be a fokozottan védett részekre, na meg a közeli település ultramodern utcai lámpáit, ami nagy távolságokról is odavonza a lepkéket. 

Eszmei értéke: 100 000 Ft

Elkészült a fajvédelmi terv is, mely mindenek előtt azt szorgalmazza, hogy tudjunk meg többet a faj életciklusáról, táplakozásáról, valamint biztosítva legyen az élőhely fennmaradása.  

Forrás:

http://www.termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/villanyi_telibagoly.pdf

A bagoly, ami lepke....

Újra egy ízeltlábú kerül sora: a Magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana Schmidtii). Kezdjük egy kis rendszertannal:  a valódi lepkék alrendjén belüli bagolylepke-alakúak családcsoportjába tartozó lepkék mind zömökek és szőrösek. Ráadásul sokan vannak és általában éjjel mozgolódnak. A bagolylepkék családja a legnépesebb, rengeteg alcsaláddal. 

A magyar tavaszi fésűsbagoly nem véletlenül élvez védettséget: a kárpátmedencén kívül csak Törökországból ismert. Ez a faj is posztgalciális reliktum, itthon az alföldek és a középhegységek tatárjuharos tölgyeseit kedveli. Kevés helyen fordul elő, de ott sokan vannak. Áprilisban és májusban repül, eddig azt feltételezték a kutatók, hogy tápnövénye a tatárjuhar, de egy hernyókon végzett kutatás az ellenkezőjét bizonyította be: A hernyók az eléjük tett levelek közül a juhart messze elkerülték és inkább a csertölgyet eszegették. A faj veszélyeztetettségének fő oka élőhelyének eltűnése, az öreg erdők kitermelése.

A faj legjelentősebb állományai a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén találhatók.

Természetvédelmi értéke 100 000 Ft.

Ha a fajról nem is tudunk ennél sokkal többet, azért érdemes megismerkedni azzal, akiről a nevét kapta: Dioszeghy László Erdélyi tájképfestőként kereste kenyerét, a lepkészet csak szenvedély volt számára. De olyan szenvedély, hogy lakhelyét is e szerint választotta. Az Arad megyei Borosjenő közelében mind a hegyvidéki, mind az alföldi fajok gyűjthetőek voltak. Életében 40000 fajt gyűjtött és rendszerezett, mely egy részét ma is a Székely Nemzeti Múzeum őrzi. A többin a világ számos múzeuma osztozik. Továbbiak a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Di%C3%B3szeghy_L%C3%A1szl%C3%B3 olvashatók róla.

Források és még néhány link az érdeklődőknek: 

• http://kmnp.nemzetipark.gov.hu/print.php?pg=news_179_1891&nyelv=0
• http://www.sas-hegy.hu/index.php?pg=sub_153