2012. április 9., hétfő

Magyar Tarsza

A nőstényeknek feltűnő tojócsöve van.
Ez a szöcskeféle (Iophya costata) a nyelvújításnak köszönheti különös hangzású nevét. Feltételezem - bár sajnos nem találtam rá bizonyítékot -,  a tarsus szó ihlethette meg a nyelvészeket, ami az ízeltlábúak utolsó lábízét jelöli (na meg az emberi lábtőcsontok egyikét, de ez most nem lényeg). 
Endemikus faj, mely csupán a Mecsekben, a Budai-hegységben és az Alföld löszgyepein található meg. Az egykori  sztyeplakó közösségek ritka maradványfaja, ami kb. 10.000 éve él nálunk. Zömök, 2-3 centi hosszú, élénkzöld, szelvényezett teste könnyen beleolvad a növényzetbe. Szárnyai elcsökevényesedtek, ezért elsősorban izmos hátsó lábaira számíthat ha menekülni kell. Nászidőszakban, május végén ugrólábai és csökevényes szárnya összedörzsölésével ciripel.
Egy hím példány
A magas füvű, többszintes, dús gyepeket kedveli, kedvenc tápláléka zsályafélék és szamóca, elég gyakoriak ezeken az élőhelytípusokon, ezért a fő veszélyt a taposás, az ilyen gyepek pusztulása jelenti. 
Fokozottan védett, eszmei értéke: 100.000 Ft.

Kultúrtörténeti vonatkozása ennek a konkrét fajnak nem sok van. Bár érdemes megemlékeznünk egy meséről, amit minden gyerek ismer: Tücsök és a Hangya. Ám, valami miatt ennek a mesének a legtöbb illusztrációján szöcskét rajzolnak tücsök helyett. Végül is mindegy, mindkettő ciripel.... azért az érdeklődő gyerek-buksikban nem árt tisztázni ezt a kérdést. 
Meg kell említenem még egy, Debrecenben található szobrot, amit egy litván művész alkotott. 
Debreceni szöcske szobor

Források:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_tarsza
http://www.allatvilagunk.hu/rovarok/magyar_tarsza.html
TermészetBÚVÁR 2004/5
http://www.szoborlap.hu/3582_szocske_debrecen_algirdas_bosas_1987.html?f=photo
http://www.bekesmegye.com/bekes-megye/bekes-megye-ritka-szocskeje-a-magyar-tarsza

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése