Még az ember se számít...
A múltkor megnéztük hogyan hat az élőhelyek feldarabolódása az ott élő növény és állatközösségekre. Most pedig egy valós példa következik, arról hogyan szívatjuk saját magunkat a "minél olcsóbb annál jobb" elven kivitelezett beruházásokkal.
Adott egy falucska, mely közel fekszik egy nagyvároshoz, így a falusi nyugalom mellett élvezheti a város pozitív hatását. Határában sorra épültek a különféle nagy áruházak, bevásárló központok, benzinkutak, majd ezeket összekötötték egy gyorsforgalmi úttal: Örültek a falucska lakói a sok új munkahelynek és annak, hogy szinte minden kapható volt 1 km-es körzetben: bicikli, sörkülönlegességek, szekrénysor, stb. stb. -sorolhatnánk napestig. Az utak miatt messzebbről is jöttek a vásárlók, sehol nem volt panasz a forgalomra.
De talán ez az egyetlen módja, ahogy még nem keresték a felelőst és azt, aki segít nekik megoldani a problémát: kiássa a szükséges elvezető árkot. Ami nem 2 fillérbe kerül....
Eddig tart a történet, reméljük jó vége lesz.
De érdemes elgondolkodni, vajon mennyire figyelnek az éltünket megkönnyítő beruházások a természet épségére, ha az emberek vagyonát (értsd: házát, életének biztos pontját) sem becsülik. Tényleg épülnek vadátjárók? Nem vágnak ketté védett területeket utakkal? Valóban értéktelenek a hírekben is hallható kisebb-nagyobb botrányok után beépített Natura2000-es területek?
Tegyük fel, ilyenek csak minden 10. beruházásnál történnek. A kár általában akkor is helyreállíthatatlan, a következményekről meg az előző részekben már írtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése